Pedig annyira ritka undorító órarendem van szerdán...
8-tól analízis I. amit már nem tudom hányszor megtaníttattak velem, túl kéne végre lenni rajta...
Déltől a "kedvenc" tantárgyam: MikMak.
Az előadó ritka nagy arc, jó a szövege is. Bár nem tudom tudja-e milyen három gyereket eltartani egy az egyetemi tanári fizetésnél kevesebb bérből eltartani. (Pedig még azzal se lenne egyszerű... ők sem kapnak sokat.)
Ezért tartom én nagyra édesapámat. Sokszor nem mutatom ki, hogy szeretem őt és csodálom azt, amit tesz és ahogy. De ő nem is az a fajta ember, akinek szüksége lenne visszajelzésre ilyen szempontból.
Sajnálom őt. Annak idején ő könnyelműbb volt, mint én voltam. Nem volt könnyelmű vele viszont az érettségi bizottság. Azóta is szégyenli, az akkori teljesítményét. És, hogy végül olyan munkát kellett keressen, amit egy bugyuta ember is elvégez. Számtalanszor mondtam már neki, hogy "annyi lehetőséged lenne még, éles eszű ember vagy, és gyorsan tanulsz: cselekedj!". Olyankor elmondja, hogy mi a helyzet és, hogy - ha ugyancsak átmenetileg is de - mennyire nehéz lenne az egész családnak, ha most ő ott hagyná a munkáját és továbbképezné magát egy jobb állás reményében. Bármennyire szomorú is, igazat kell, hogy adjak neki: nem keserítheti meg 4 ember életét csak azért, mert nem elégedett a saját állapotával. Illetve hát mi nyilván engednénk és túl is élnénk: Ő túl büszke, tisztességes egy ilyen tetthez. (Na meg sajnos gyáva is... sajnálom, hogy ezt kell mondjam a saját apámra, de ez így van... na persze könnyű szájhősködni, hogy "én megtenném!" - lehet, hogy az ő helyzetében én sem lennék képes rá.(Elvégre a fia vagyok.))
A fia vagyok...
Büszke vagyok rá, hogy ilyen apám van. Ő az élő bizonyítéka, hogy az élet nem másról szól, mint küzdésről. Nap, mint nap küzd, hogy nekünk (1-2-3-4, Anya, hugi, öcsi, én) jobb legyen. Túlórázik, amikor csak lehet. Otthon számolja, hogy mikor melyik tartozást lehet késleltetni, hogy legyen pénz a három gyerek iskoláztatására és ételre. Ezt csinálja mióta az eszemet tudom.
Ezekután nem lehet kérdés, hogy mi (lehet) a célja az öregemnek:
"Te fiam juss minnél feljebb, menj hadd itt ezt a szegény országot! Élj!" És, ha ugyan ő nem is teszi, hozzá: "Élj jobb életet mint én! Tedd meg azt amit én nem tehettem meg! És ne engedd, hogy kihaljon a család!"
Ezekután talán nem kérdés miért rágom állandóan a körömöm.
De talán nem teszem rosszul, hogy nem EZ motivál abban, hogy sikeres legyek. (Mármint édesapám vágyai.)
Én nem az akarok lenni, ami ő nem lehetett. Ő még lehet. Én én vagyok. Meg kell találjam a saját utam.
...
Jajj megint messzire mentem. Biztos a feles pálinka tehet róla.
Nah mai nap:
Tegnap örömmel ébredtem rá, hogy másnap nem kell bemenni és lehet dögleni.
Ki is használtam amennyire lehet. Na persze, megint háromkor tettem párnára a fejem...
10kor keltem, mert megígértem nagybátyónak, hogy főzök ma. Elmentünk ketten bevásárolni. Főztem egy jó gombapörköltet. Elég sokáig főztünk... A bevásárlás, főzés, készülődés, terítés 14:45-re fejeződött be. Ekkor kezdődött volna a cselló órám.
Amit így nyilván kihagytam. De étkezés közben megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha a cselló tanárom is tudná, hogy valamennyire tudok főzni. Egy adag gombapörkölttel metróra szálltam - a csellómat már nem vittem magammal, tudtam, hogy nem ér már rá foglalkozni velem a tanárnő - és beértem az órám végére. A tanárnőn látszott, hogy ismét kellemesen csalódott. (Szeret engem :) )
Bárkivel beszélget és említésre kerülök, csak pozitívan véleményez. És amikor ez visszahallom mosolygok és legbelül nagyon vörös vagyok (lehet kívülről is... sosem néztem még ilyenkor tükörbe).
Ilyenkor szokott cselló után analízis gyakorlat lenni, ami a mai rektori szünet miatt elmaradt.
Itthon az előre behűtött sörömet megittam, közben zenét hallgattam és méláztam.
Inspirált a zene. Kicsomagoltam a csellómat és a fejemben megkomponált szólamot a számok alá játszottam. Ezzel elvoltam másfél órán keresztül. (Közben kimentem a hűtőhöz egy feles pálinkáért - amiért ezúton küldök sok puszit a hölgynek, aki hozzájuttatott ehhez a nedühöz - amit elégedetten lehúztam, majd folytattam a zenélést.)
Ökör vagyok.
Magamban iszok. Alkoholista leszek még a végén...
A zenélgetés után ezt körmölöm (pötyögöm). Egy zuhany után majd elvonulok a haverokhoz. Rég láttam már őket és viszont is ők engem.
Valószínűleg későn kerülök ágyba, ha minden jól megy :)
