Az ovisok és a kimaradt részek bejegyzéseim csak részben tartalmaznak valós részeket. Vannak benne igaz elemek és vannak benne olyanok, amelyek csak azért íródtak, mert alapvetően: OVISOKRÓL és nem rólunk szól. Ha jobban belegondolsz vagy, ha voltál óvodában te is tudhatod, hogy a szereplőim majdnem minden óvodában megtalálhatóak.
Az, hogy bizonyos dolgokat elhallgatok nem feltétlen jelenti azt, hogy hazudok. Ha hazudok, azt egy napnál tovább nem tudom magamba tartani és tudatom azzal akinek hazudtam. Ne hasonlíts Leventéhez, nagyon nem ugyanaz a kategória, ha neked mégis, akkor bizony tényleg félreismertél. Ami viszont bizonyos: félreértettél.
Feltételeket nem csak én szabok, de úgy tűnik ti nem törődtök azzal, hogy én hogy érzek. Nekem a csönd kín főleg, ha azt éreztetik velem, hogy valahol valamit elrontottam. (Ami részben igaz és részben nem.)
Feltételszabás: én nem törhetem meg a csendet, te igen! Hagyjam, hogy semmise legyen a kezemben? Hagyjam, hogy azt a dolgot, amihez nekem is közöm van csak egy személy irányítsa?

És sok esetben, amit én teszek, minta példája annak, amit ti tesztek és bizony, ha azt hiszed, hogy ez én vagyok... akkor félreismertél. Játszani akartok, én játszom, ahogy ti és még így sem tűnnek fel nektek a ti eszközeitek.
Nem vagyok én sem mindenható! És igen követtem én is el hibát!
De fáj, hogy még mindig csak toporgunk! És igen, elkezdtem önző lenni: már azzal foglalkozom, hogy végre aludni tudjak...

Köszönöm, hogy mégsem törölted úgy, hogy ne lehessen újra olvasni.

Hogy később is érthessem mire reagáltam:
lyra-naploja.freeblog.hu/archives/2010/12/22/Levente_orulhetsz_talaltam_neked_egy_baratot/