Egyszerűen muszáj megállnom egy picit és vésni ide valamit.
Kezd elegem lenni. Kezdek rájönni, hogy kevés a pofon. Kezdem észrevenni magam, de már késő. Kezdem azt hinni, hogy jobb lenne, ha vége lenne. De látom mi jön még. Akarom, hogy jöjjön. Életem egyik legizgalmasabb félévét töltöttem az egyetemen. ÉS ez csak a kezdet. Tanulmányilag pedig, ha így megy akkor mély repülés. Nagyon sok embert ismertem meg. Ismét sok barátot szereztem. Ismét sok tapasztalatot szereztem. Ismét hagytak el emberek. Ismét csalódtam. És már megint hülye voltam.
Még sincs most senki, aki azt mondja nem jó ez így. Pedig tudom, hogy nem jó ez így. Talán látják hova vezet. Túl sok a pozitív változás a negatívak ellenére és félnek, hogy megáll az is, ha az egyiknek megálljt parancsolnak.
(ELÉG!)
(Szedd már össze magadat ember, nem értem mit akarsz...)
(Na összeszedetten foglald csak össze... úgysem bírod ki, hogy ne tedd!)
