A továbbiaknak majdhogynem semmiköze a címhez (ahogy az nálad már csak szokás) viszont mégis úgy érzem, hogy helye van itt.
Annak idején az antiszoc problémáim elfedése miatt jött létre ez a netszörny (vagyis csatatér a.k.a. blog) aztán minél jobban kezdtem visszatérni az emberek közé, annál inkább tűntem el erről a színtérről.
Nincs is ezzel baj. Ez sok szempontból azt jelenti, hogy jobban vagyok, nem nyafogok annyit, és ha mégis azt is itt és ritkán (és szánalmasan).
Sokszor nagyon szívesen leírnék dolgokat, majd lustaság, feledékenység közrejátszásával mégsem írom le őket. Legutóbb egy film után gondoltam, hogy "Na most világmegdöntő gondolatokkal vetem tele a papírt!", aztán inkább horkoltam a kedvenc párnámon.
A következő ilyen megihlető napszak a wc-n üléssel járó folyamat ideje, ezért is kell ihlet, hogy odaüljek. (Persze mindenki másnak azt mondom, hogy lelkiismeret furdalásom van és azt kell ilyen áron leküzdeni.)
Azért vannak jó gondolataim is. Bár feledésbe merülnek.
Van egy csomó befejezetlen bejegyzésem. És egy csomó rendszerezetlen irományom. Meg egy csomó le nem gépelt füzetlapom. Meg nagy halom szépirodalmi szenny, amit ki kéne mosni (vagy csak simán kidobni a picsába).
Hát kérem...
bassza meg.
