Olla pípöl!
Tudom nem jelentkeztem egy ideje megint...
Szóval itt az ideje kisebb történésösszefoglalót tenni:
Szerda: Bementem a kávé után analízisre, igaz nagyjából csak az utolsó félórán voltam benn, de mivel azon a reggelen úgy döntöttem metróval megyek be, jól jártam, mert egy metropolos ruhába öltözött leányzó a mozgólépcső előtt a kezembe nyomott egy újságot, amivel így elütöttem azt a félórát, amit az előadáson töltöttem - konkrétan a sudokuval az újság utolsó előtti oldalán. (Imádom a sudokut)
Az előadás végén lementem, kitöltöttem egy kérdőívet (Oktatók Hallgatói Véleményezése), mely mozzanatot kénytelen-kéretlen végigvárt az előadó, majd megkért, hogy tegyem a borítékba az asztalon, amit találok még kitöltött ívet azt számláljam meg, majd helyezzem azokat is a borítékba. A lezárt borítékot két helyen aláírtam, csak úgy mint az előadó. Amíg írtam a kedves hölgy konstatálta, hogy milyen borzasztó az aláírásom - vagyis megkérdezte "Ez az ön írása?" - ami nálam annyit jelent, hogy vagy látta már ezt az írást és most azonosította az arcommal (amit tekinhetünk kisebb célkitűzésnek is e percekben, BME-n sokat számít a pofafaktor), vagy pediglen szörnyűnek találta és ezt így próbálta a tudtomra adni :)
Ezekután hazamentem, közben összefutottam pár fizikussal (akiket még múlt évben ismertem meg) - aranyos, hogy az, aki szerintem a leginkább lenézett engem, most a tanácsomat kérte PC problémájában...
Otthon nem különösebben foglalkoztam, azzal, hogy én jelenleg egyetemi hallgató vagyok... filmek után kutattam az interneten.
Aznap volt a zeneiskola megalapításának száz éves évfordulója alkalmából rendezett jubileumi hangverseny sorozat első (gála) műsora (hangversenye).
Apropó zeneiskola - apropó zene - mi közöm van nekem ehhez?
8 éves korom óta csellózom, és mivel elég jól ment így azóta sem hagytam fel vele. Most a ferencvárosi Ádám Jenő Zeneiskolában "tanulok" (zenélgetek) immár második éve egy nagyon kedves hölgynél :) (később még kibontom ezt a témát, de jelenleg elég ennyi a történések megértéséhez)
Szóval hangverseny: kiöltöztem és elmentem a helyszínre (zeneiskola díszterme) - ahol szomorúan tapasztaltam, hogy nagyjából 200 ember tett még így. (vagy több?)
A terem zsúfolásig volt emberrel, a hangosítás (zenei körökben mozgó emberek ellenére) konvergált a nullához. A tanárnő javasolta, hogy nézzem meg, hogy a karzaton is huszonötezren vannak-e. Megnéztem. És tényleg. Itt is qva sokan voltak, na meg még meleg is volt, na meg ráadásul volt 3-4 ember, aki végigpofázta. Nem elég, hogy nem tudtam ülni, nem láttam a színpadot, még csak nem is hallottam azt amiért odamentem, és még meleg is volt. Ezt a tarthatatlan állapotot nagyjából másfél órán keresztül tűrtem.
Ezt követően lementem mégis inkább a terem főbejáratához, ahol "kedvesen" megjegyezte a két ajtó közt ácsorgó (bennfentes) hölgy, hogy bizony qva jó, hogy most szaladgálok, mert felvétel készül... (no persze nyilván lebaszott a másik 30-40 ember miatt is, aki műsor alatt szaladgált, mert rosszkor voltam rossz helyen - szegénykémnek biztos szexuális problémái vannak :/ - kár, hogy ez az ilyen viselkedés alapján általában igaznak mondható)
Épp a csellistát sikerült megnéznem, és még ülőhelyem is lett e szám erejéig (Popper: Tündértánc), majd az órámra (mobiltelefonra... kb 6-7 éve nincs már karórám) pillantva elhagytam az épületet.
Korábban a srácokkal (atomM.A.G.) fejtegettük, hogy mikor fogyasztjuk már el igényesssssssen a Kolimpián megnyert szeszesitalokat. Az ezzel kapcsolatos vita "MIKOR ISZUNK MÁR?" téma alatt futott. Egészen eddig a napig, amikor is a vezető leszögezte, hogy most! :D
Hát elég csúnya vége lett. Arra emlékszem, hogy megyek haza.
Deeeee ez már javában csütörtök. 3 körül érhettem haza. Nem sokat cicóztam. Bevágódtam az ágyba. "Másnap" (nyilván késve) ébredtem az imént jelzett hangulatban (másnap...).
Csütörtök: Az öreg a konyhában látta, hogy egy élőholt csoszog felé és elemeli az éppen a kezeügyébe (az öreg kezeügyébe) eső üvegkancsót, majd azt jó erősen a csap alá penderítve megtölti vízzel, és ezt követően elcsoszog vele. Az élőholt hallotta, hogy valami "Jó reggelt!"-et motyog az öreg, de csak egy "jófelfogtamneszereakcióhaggyábékén" morgásra futotta tőle. Az öreg a következő percben üresen látta viszont a kancsót, de már egy kezelhetőbb és kedvesebb emberrel.
Tudtam, hogy éppen az az előadás folyik amire qvára be kéne mennem. Mégsem sikerült. De lemaradni egy katalógusról... na az sikerült.
Bementem Szoftverlaborra (késve) feleannyi idő alatt maxpontszámos zh-t írni, mint a többi. (Hadd jegyezzem, meg hogy a labvez stílusa utánozhatatlan és egy korábbi "Oriphiel" fedőnevű ismerősömre emlékeztet - róla majd később még szó esik)
A labor után a szomszédos WC-ben az előző héthez hasonlóan összefutottam az egyetlen olyan Vince nevű emberrel akit ismerek és nem az unokatestvérem. (Az unokatestvérem is Vince, ha ebből az előző mondatból más szűrődött volna le - hogy milyen undorító szó ez a "leszűrődni", az előző(és egyben remélhetőleg utolsó) magyar tanárom biztos tudott volna regélni félórát arról, hogy milyen helytelen, hogy mi magyarok használjuk ezt a szót (szavt :D)) Szóval találkoztam "szintén fizikus" Vincével és megvitattam vele a labor zh-t. (Mer ez az ökör úgy gondolta "miért ne végezzem a két legnehezebb szak tárgyait az egyetemen" - szóval fizikus és informatikus egyszerre (persze hivatalosan nem)) Utána sétáltam vele Goldmannig, majd kivételesen bementem Digitális technika 2. előadásra (amit azért hagytam sűrűn ki, mert a többi órára be kellett járni a katalógus miatt, ezen pedig nem volt katalógus). Az előadást keresztféléves tantárgyként vettem fel, keresztféléven pedig egy valószínűleg VIK-es legenda, Benesóczky mester tart. Látszik az előadás módján, hogy belefáradt az egyetemi tanításba: nem érdekli hányan figyelnek rá, néha (látszólag) a figyelemfelketése/fenntartása végett köhint egyet, ami jellegzetesnek mondható (egy parodista kajálná a fazont) és szerintem különösebben nem lepődik már meg azon (észre sem veszi), hogy az általa feltett minden kérdésre ő válaszol (persze megadja, a lehetőséget arra, hogy más tegye meg az utóbbit helyette csak hát... valószínűleg mindenki leszarja).
Az előadás után elmentem a Madárfészekbe enni, és kivételesen a 61-es villamossal siettem haza, egy lényeges dokumentumért (szemüvegrecept). Siettem, mert 17:15-től Bevezető Matematikára kellett mennem... (nem kommentálnám, illetve de csak később)
A gyakorlaton megtudtam, hogyan lehet Rubik-kockából "kacsát" csinálni. Erről az értelmetlen dologról két ember tudna mesélni (akik valószínűleg még mindig megmosolyognák ezt a dolgot), akikről fogok még mesélni.
Este beszéltem édesapámmal Skypeon, akit már korábban köszöntöttem e napon születésnapja alkalmából. 43 éves lett :)
Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk és végre lecserélem a tönkrevágott cipőmet.
Péntek:
Mivel hajnal 2kor aludtam el, így elég "kellemes" megint nem megfelelő időpontban ébredtem. Ilyenkor olyan vagyok, mint aki meg van ijedve (mert tényleg) és kapkodok. Nagyjából 20 perc eltelte alatt eljutottam oda, hogy kabátban, cipőben (abban a tragacsban), táskával a hátamon a kulcsot forgatom a zárban.
2-es metró, 3-as metró, 104-es busz és "már" találkoztam is apával, aki épp most hozta nagynagybátyámtól a frissen "felújított" autónkat. Megmutattam a tegnapi Bev.Mat. előtt átvett szemüvegemet, ő lefényképezte hogyan festek benne, hogy majd anyumnak meg tudja otthon mutatni e csodát. Aztán elpakoltam a látásjavítóeszközt a táskába és bementünk a közeli üzletbe a cipőmért. Utána elmentünk hugicámnak hangszerért a Rákóczi térre (melynek megvételét már nagyjából egy hónappal előtte tervezték az ősök).
Elváltak utjaink apával. Ő ment a dolgára és én is így tettem, megbeszéltük, hogy 4 óra körül eszünk együtt a Madárfészekben. Én bementem Bevezető fizikára (nem kommentálnám, illetve de csak később) ahol átvettem a zh-mat. ZH: Általában a felelet választós zh-knál mindig ugyanannyi jó választ adok mint rosszat, ezek így rögtön kompenzálják egymást nulla (az az nulla) pontra. A kifejtős feladatoknál, meg 3 számolási hibával vesztettem 2 jegyet. Így az előzetesen saját magamban elkönyvelt "jóleszanégyesis" jegyből a feleletválasztós rész elvett egyet (3-as), a számolós rész kettőt (1-es) - így a végeredmény: 2 pont és kettes! (mint a mikmak). Szörnyű letargiába estem és kissé sokkolva baktattam le a V2 5. emeletéről a földszintre...
Felhívtam apát (mert már 4 óra volt épp), hogy akkor eszünk-e. Érezhető volt a beszélgetésen, hogy ő már korábban eldöntötte, hogy nem fogunk együtt enni, és ezt a sajátosan becsomagolt módon elő is adta nekem, én pedig jól játszva a szerepemet megértően elbúcsúztam tőle. Egyedül ettem. A leves nem volt elég meleg, a másodikat meg agyon melegítette a ferdeszemű alkalmazott, és még ráadásul várnom is kellett rá. Nyilván máskor pontleszartam volna, de így ez is "pakolt" a szomorkás hangulatomra.
A körtér felé sétálva gondolkodtam, hogy bemenjek-e a szemközti üzletbe sörért, amikor balra pillantva láttam, hogy nyitott ajtókkal épp "mehet" jelzésre vár a villamos, ami pont hazavisz. A villamost választottam. Fej ablaküvegnek biccent, üres, merengő tekintetet alkalmaz, kissé leverten ül algoritmus alkalmazása után haza cammogtam.
Útközben vettem sört és virslit, itthon megnéztem a Kill Bill vol.1-2-t és elfogyasztottam a vásárolt jószágokat (qva mikmak). Lassan félórája gépelek: ez lesz az eddigi leghosszabb bejegyzésem.
Most még nem tudom aludni megyek-e vagy még kicsit böngészgetek... ami viszont tény: nem írok már többet.
Jó éjszakát!
