Ezt hoztunk mi most.
Tessék elképzelni a következő szituációt:
4 férfi, 1 nő.
Szép sorban bemutatom őket.
Először az egy szem nőt: ritka jó testű, buta, nem kimondottan szép (csúnya) arcú lány, aki nyitott majdnem bármilyen szexuális jellegű kontaktusra, DE
amit bizonyosan keres: valaki, aki egyszer nemet mond neki, aki egyszer a történések előtt eltolja magától és kiosztja úgy isten igazából. (Ahogy az apja tenné, ha nem hagyta volna egyedül a csalfa anyukát a kislányával még általános idején.)
A férfiak közül kezdjük talán az est "nyertes"-ével: kimondottan sikeres, okos, diplomás ember, rengeteg felelősségteljes közösségi poszttal és legalább egy negyed egyetemnyi ismerőssel. Megtagadja a facebookot, 14 évesen elhagyta a gyerekszobát, borzalmasan rossz filmeken szocializálódott és érzelemszegény ember, nővel való bármilyen kontaktusban még nem volt része.
A következő legyen a szobakoala, a lusta, de kimondottan szociális, részint balfasz átlag fiatal, álmokkal, sikertelenségsorozattal és rosszul sikerült szerelmi kapcsolatokkal. 9gag függő, ínyenc (legalábbis szendvicsek terén), alkoholista és persze LUSTA (vagy azt már mondtam?).
Az őt követő ifjú a szomszéd, egyben druszám és zenés bajtársam. Okos, diplomás, mégis alig néhány hónappal öregebb csak nálam. Volt egy nagyon hosszú kapcsolata, aminek vége szakadt a szakdolgozat előtt. Ekkor kezdett el igazán élni. Aktívabb zeneileg, közösségileg és mindenáron egy éjszakás kapcsolat után kajtat. (Sok-sok lány csalódik ezért, de most úgy tűnik megállapodott, sok-sok lány bánatára.) Muszáj megjelölni, hogy kimondottan paraszt tud lenni, de természetesen csak poénkodik.
És negyedikként érkezem én, mint valami bitang nagy kevercs. (Az elsőként leírtból azt kapom, hogy időként lánynak néznek hosszú hajam és esetenként feminim jellegem miatt.) A másodikból öröklöm a közösségi aktivitást, a harmadikból a lustaságot, a negyedikből a zenét. (És mindegyiküktől különbözöm abban, hogy hajnal 4kor egyedül én szarakodom blogírással, és persze egyéb történetem szempontjából jellegtelen jellemvonásban is.)
A rövid és pofon egyszerű történet: a zenész épp lányra tett szert, a lusta épp szabadúszó, az okos még nem talált senkit, a lány nem talált még férfit, akinek tetszene, és jómagam szenvedek permanensen. A lány mind a négy fiút csábítgatja (egy rossz filmnézése közben (na vajon kinek az ötlete volt), miközben alkoholizálnak (na vajon kinek az ötlete volt) és parasztkodnak egymással (na vajon ki kezdte) (s no vajon én miért tartok velük)) mind a négy nyitott lenne szinte bármire.
A történet rövidsége és pofon egyszerűsége abban rejlik, hogy a zenész, a lusta és jómagam végül a megfelelő pillanatban eltűntünk és talán...
talán...
az isten verje meg.
Történjen most már ott valami.
