Nyugalom itt nem lesznek hurkaszájúak, meg tahók sőt még a görög köcsög sem teszi tiszteletlenségét...
Simán csak én próbálok visszatérni a valóvilágba. Én az önző ÉN.
Tőlem szokatlan, hogy önző legyek, így hát, ha mégis néha napján az vagyok, akkor azért megkapom az arcomba. Sebaj. Majd önzetlen leszek, megint.
Sok szempontból jó lenne, ha most medve lennék valójában. Például már csak a szőrös seggem mutatná magát egy barlang mélyéről és feltehetően tele pocakkal lehelnék magam alá meleget, illetve sok másik medve is ott szuszmákolna velem, összeakadna a bozontos külsőnk. Mosolyognánk a gombszemünkkel a sötétben.
Nem lettem medve, rohadjon meg az égimeszelő.
Mindig furcsa hazajönni. Most kifejezetten furcsa volt.
Z és a druszám folyton kérdezgetik, hogy miért vagyok kiöltözve. Mindig hisztisen reagálok, hogy nem is vagyok kiöltözve. Ez az új stílusom. (Ha még a nyelved is kinyújtanád ezután, akkor rögtön hánynék is tőled. Miért nem maradtál igénytelen?)
Ing, rendes cipő (nem sportcipő, futócipő, túracipő, utcai cipő) és szövetkabát. Az utóbbira régóta vágyom. Már csak kalap meg karóra kell és igazán átformáltnak tekintem önmagam. (Elvégre az elvesztett kilókat nehezebb ruhákkal kell kompenzálni, nem de bár? Hülyegyerek!)
Így még sohasem mentem haza. És ennyire időben sem sikerült. Annyira fürge voltam, hogy még egy kávét is elkortyolhattam vonatra szállás előtt.
Komótosan nyugodtan elkortyolgattam az útra szánt sörömet. Velem szemben a csellóm tokján még most is ott fityeg a kitűzőm, mindig félek, hogy elveszítem. Leszállás előtt félreálltam és minden más leszállót előre engedtem. Várakozás közben - amíg a vonat fékezett és szokásához híven kicsúszott az állomásról - a leszállók fele elolvasta. (Ez korábban is így volt, hiszen eleve megnéznek a nagy hangszerem miatt, de most valamiért furcsa volt ez is.)(Sose láttak még ekkora barmot, azért néznek meg.)
A szmogos nagyvároshoz képest vidéken kifejezetten csípős a hideg. (Még jó, hogy nem olyan, mint az Erős Pista. Ez csak egyszer csíp.) Rendkívül furcsa, de még a busz sem volt ott, mint mindig szokott. Végre nem kell rohanni a csatlakozáshoz.
Az egyik lány leszálláskor láthatóan észrevette, hogy ott vagyok. Aztán még legalább háromszor ellenőrizte akkor is amikor nekem háttal állt. (Nem stírölted... ez is furcsa, legalább jó segge volt?)
Szép arca volt. Te pedig seggfej vagy! (Most mér'?)Otthon örült nekem mindenki, én is örültem mindenkinek. Odaadtam húgomnak az IKEA-s szarvast, amit a kávéskörös tagság miatt dobott a vezír az asztalomra valamelyik nap, aztán elmeséltem a hetemet. Öcsémmel bepótoltuk, amit hétfőn elszalasztottam, majd mindenki irány az ágy én pedig ismét éjszakáztam a gép előtt.
Végül sikerült hihetetlenül átlagosan zárni a furcsa hazautat. (Ami valójában nem lett volna furcsa, csak már egy ideje nem foglalkoztál ezekkel a dolgokkal... máshol járt az a tökkel ütött fejed.)
Nah de valóságba visszatérés... erről még mesélek.
