Igazából egész héten hétvége hangulatom van...
DE csak szép sorjában: Szerda este éjfél után értem vissza a Kármánból. Jó volt látni végre ismét az excsoporttársakat :)
Kevésbé volt jó hallani viszont, hogy az egyikük követi a példámat és valószínűleg ott hagyja ő is a fizikát. Ejj pedig én mondtam neki már akkor amikor én így döntöttem, hogy fontolja meg... elkésik a dologgal.
Ennek ellenére kellemes csalódás volt számomra, hogy éppen ő volt az egyike a négy embernek, akinek eszébe jutott magától, hogy névnapom van.
A vendégek közül majd hogy nem utolsóként távoztam. Az imént említett bajtársam által nekem ajándékozott üveg sört iszogattam hazafelé baktatva. És végig gyalogoltam kivételesen: a körtéren az éjszakai menetrenden végigfutottam a szememmel, és láttam, hogy 2 perce ment el a busz, ami kb 5 perc alatt hazavisz és félóra múlva jön a következő.
Mielőtt a menetrendhez léptem erősen vivódtam, hogy egyek-e egy gyrost. (Mitagadás elég kevés volt éteknek az a kolbász, amit a kollégiumban a kolbász körösöktől vettem.)
S hogy miért vivódtam? - Nem vagyok egy nádszál, és ez a gondolat mindennap megfordul a fejemben. És igazából nem is az a baj, hogy nem lennék képes megváltozni. Nem ettől félek. Attól félek, amilyen emberré válnék a változás során. Valószínűleg nőne az önbizalmam, változnának az igényeim, a látásmódom: átalakulna a személyiségem. Nyilván veszítenék barátokat, na persze szerezhetnék újakat, DE... kilátástalan a dolog.
Nah de visszatérve: a gyrosos mellett elsétálva, a menetrendet átvizslatva továbbálltam. Hazasétáltam a 61-es vonalán. A következő busz az utolsó előtti megállónál ért be engem, de már nem szálltam fel 1 megállóért.
Otthon a bejárati ajtóval sikerült fejbevernem nagybátyót, aki éppen a cipőtartón ülve cserélte a cipőjét papucsra. Gyorsan bocsánatot kértem, és észrevettem, hogy mikor feltekintett épp azt kémlelte, amit én szoktam kémlelni mikor ő hazaállít ilyen késői órán: hogy részeg-e. :D
Gyorsan megnyugtattam, hogy csak beszélgettem meg forralt boroztam, pedig nem is kérdezett semmit sem (legalábbis verbálisan).
Végül nem tudom mikor kerültem ágyba. Az biztos, hogy másnap az analízis második felére értem csak be. Előadás után jelentkeztem javító zh-ra, akarok a kettes zh-mból minimum egy hármast csinálni. Szoftverlaboron a kiadott 4-5 feladatból az első kettőn úgy elméláztam, hogy elrepült felettem a másfélórás labor. (De legalább tökéletes volt a megoldásom :) )
Labor után elmentem nyomtatni, meg ebédelni. Késve benyitottam a Q-ban lévő előadásomra, és utána esett le, hogy a csoport pechesebbik részének éppen pótzh-ja van, gyorsan ki is mentem. Olvasgattam a kinyomtatott lapokról a típus feladatokat: Bevezető Matematika utolsó előadás és 2. zh következett fél öt-kor. Volt másfélórám előtte. Végül inkább a Műhelyt olvasgattam a tanulnivaló helyett. Így is 98%-os zh-t írtam...
A napot kedvenc sorozataim legújabb epizódjainak megtekintésével zártam. És a másnapot egy kis játékkal köszöntöttem éjfélkor.
Délben keltem. Nyúzottan. (Hogy miért? Nem tudom.)
Bementem Bevezető Fizikára. Útközben felhívtam anyukámat, tájékoztattam, hogy jól mennek a dolgaim egyelőre. Fizikán inkább a padtársammal beszélgettem: Szegény srác elég búvalbaszott, de a későbbiekben jól jönnek, majd az ilyen kapcsolatok. Próbáltam megnyugtató lenni és jó tanácsokat osztani. A fizika már nem is izgat. Az sem érdekel, ha ezt a tárgyat elbukom. Nem tud meghatni. Ráérek még vele. Ha ezen kívül mindenem meg lesz boldog leszek :)
Hazafelé vettem ásványvizet (nem sört O.o) a körtéri Sparban és egy Sudoku rejtvényújságot a közeli újságos nénitől.
Épp hallgatom azt a néhány számot ami igazán megfogott a napokban.
Két albumot hallgattam végig a héten (számtalanszor):
Serj Tankian - Imperfect Harmonies
Vad Fruttik - Fénystopposok
Az elsőről az "Electron", a "Gate 21" és a "Left of Center". Az első a bevezetője miatt, a második a kamarazenei kísérete miatt és a harmadik a tombolós refrénje miatt.
Talán a középsőnek van a legnagyobb mondanivalója.
A másodikról az első szám rögtön "Lehetek én is" talán a legbiztatóbb szám, amit eddig hallottam valaha is. Utána mindenképp érdemes megemlíteni a "Diszkós" és a "Nem hiszek" című számokat: az előbbiben egy sajnálatos baleset képei, az utóbbiban egy hite és reménye vesztett ember szavai vannak tálalva. Meglepően jól vannak harmonizálva az albumon lévő dalok. Az egyetlen, amit nem értek: hogy tetszhetett meg egy annyira műfaj idegen szám ettől a zenekartól, mint a "Goa". (Talán a magyaros-törökös itt-ott mixolíd téma foghatott meg... nem tudom :D)
Valószínűleg semmi érdemlegeset nem fogok tenni ma sem. Remélem azért holnap nem így lesz.
