Ez egy toll! Vááááh... rémes, de csak ezt találtam.
Mese,mese,mese... Mégis milyen legyen?
Állatosat akartam... :/
De mi cuki van egy kifordított nyúl beleiben miközben csüng ki egy farkas szájából? :/
Vagy nem kell cuki mese?
Esetleg legyen kihívás? Írjak le 20-30 szót és csak azokból írjak valami szépet? Nem, nem ilyenre még nem vagyok képes.
De imádok részleteket vizsgálni... aprólékosan... meg VAN!
Olyanról kell írjak, amit nyilván mindenki más leszarna. Mondjuk... egy légy? Senki sem szereti a legyeket!
Ezt tudják a legyek is. Csak kétféle légy létezik: a szemétláda és akivel még nem találkoztál!
Volt egyszer egy Lefety nevű légy. Na őt még a legyek is utálták, de - nem azért, mert rosszat tett népével vagy mert különösen szemétláda volt és már a legyek is tagadták volna légy mivoltát hanem - azért utálták látatlanban is, mert ilyen elb*szott neve volt.
Csak egy röpke pillanatra találkozott anyu és apu. Kovácsék konyhaasztalán rohadó doboz tejfölbe köpködtek áldást a háziaknak. Legyeknél az összebútorozás vagy a hűség nem téma: kamaty, gyerek és másnap már anyuci és apuci is mással hentereg. Miután a tejfelköpködést elnevezte apu és anyu lefetyelésnek (macskáknál és embernél egészen mást jelent) a találkozásuk termékét elnevezték Lefetynek. Szegény Lefety már nem jelezhette az ősöknek, mily átok számára ez a név. Anyuci belefúlt a tejfölbe miután Kovácsék igénytelen egyetemista gyermeke az alufedéllel lezárt fehéren rothadó sírt visszahelyezte a hűtőbe. Lefety még életre sem kelt, anyut rögtön hidegre tette a Kovács gyerek. Apu még az alufedél zárása előtt szemen köpködte a zsírosan tévé előtt szuszogó Kovácsnét, majd elbújt a kéményben.
Napokkal később az egyik Kovács (de biztos nem az igénytelen) kidobta a rohadt tejfelt. Az alufedél elszakadt miután a kuka aljára hullt és eltalálta a tegnap odakerült törött sörösüveg egyik szélét. Lefety kiszabadulhatott fehérbe hűlt anyja teste mellől. Vígan tette meg első röptét. Olyannyira vígan, hogy legalább hatszor a kuka oldalának csapódott. A röpte után megállapodott az egyik kék színű teli szemeteszsákon. Még a kékségén keresztül is megérezte a benne aszalódó banánhéjat és a már már dögre emlékeztető szagú sertés karajcsontot. Volt ott vele más is.
Bár számára még minden új volt és még csak tükörbe sem nézhetett csodaszép szemeivel, felismerte, hogy kukatársa hasonszőrű állat."Szintén légy?" - kérdezte bizonytalanul az idegen, lomhán repkedő létformától.
"Lúúúk... izé... Lefeeeeeeety!" - mondta - "Én vagyok az apád!"
Hopp-hopp: mit keres a kukában apu?
A kéményeknek történetesen két vége van. Apu légyálma után a rossz végen távozott és a rothadó sertés karajcsont szagú kékséget még ily messziről is megérezte. Pont - mielőtt a tejfelt kidobó Kovács családsarj keze által elindított kukatető a helyére csapódott - becsapódott apu is a kukába. A hirtelen nagy féket nem teste, hanem az egyik fekete szemeteszsák biztosította. Botorság lenne azt mondani, hogy talán pont akkor huppant apu a feketezsákra mikor Lefety kiszabadult anyu sírboltjánól én mégis így mondom."Lefety a nevem?" - kérdezte hökkenten. Szomorkásan hozzátette: "Miért pont Lefety?"
Apu épp dühösen ment egyre nagyobb ütemben neki a kék szemeteszsák egyik még nem-egészen-légynyi-szakadásának, de a kérdést hallva lefékezett a levegőben, még mielőtt ismételten fejjel menne a nem egészen légynyi résnek. Elmondta miért hívják így, majd folytatta a kérdés miatt szüneteltetett folyamatot.
Lefetyet bántotta bántóan szar neve és a kuka űrítéséig nem is szólt apjához, aki ugyaneddig a pillanatig egész nap csak a nem-egészen-légynyi-rés fejelgetését folytatta annak reményében, hogy majd légynyi lyukat üt testével és teleköpködheti végre azt az ínycsiklandó szagú rohadó sertés karajcsontot. Le se szarta fiát. Bár ez utóbbira valahogy nem is vágyott hősünk. A szóböjt idején vagyis élete első felében sörön élt Lefety. Az a néhány csepp, ami maradt a törött üveg alján épp elég volt számára ahhoz, hogy megszeresse, s aztán meggyűlölje a sört, illetve, hogy túlélje a kukaűrítésig. Apja addigra olyannyira meggárgyult, hogy az egyik a kukát űrítő jómunkásember ásításra nyitott szájára hitte, hogy végre légynyi rés nyílt a nagy kékségen - és bár a kukásembernek valóban kék ruhája volt és a bácsi szája nagyobb volt, mint légynyi - apu elkövette élete utolsó és legnagyobb hibáját. Lefetynek senki sem mondta, hogy "árva légy" mégis árva lett. De ezt ő pont leszarta... szó szerint.Az általa kitett feldolgozott sör anélkül is az lett ami, hogy mondta volna bárki neki, hogy "légy szar". (Na jó túl sokat nem lehet elsütni ezt a pocsék poént itt le is állok :) )
Már árván szállt be Kovácsékhoz ott, hol apja néhány napja ki. Sokáig álmodott a koromban, hol apja is álmodott. Mikor felébredt éppen szent este volt. Kovácsék "igazmagyarként" halászlevet és töltött káposztát készítettek az ünnepi asztalra. Amíg Kovácsék a fájuk alatt szaggatták a semmi más létjogosultságot léte során el nem érő díszes karácsonyi csomagolópapírt, addig Lefety a kormos kéményt elhagyva teleköpködte a menüt az étkezőasztalon. Meghitten elszállt a vacsorázni igyekvő Kovács úr füle mellett, aki már annyira bódult volt a díszítés alatt elfogyasztott pálinkától, hogy a halászlé után kapott csak a füléhez és elnyújtott "Mi vót' ez?" hagyta el pozsgás arcát övező vaskos száját.
Lefety megtelepedett a csúcs díszen. Még annyira pici volt, hogy egészen másnapig ott maradhatott volna észrevétlenül, de Lefety kalandra és ételmaradékra éhesen a szent éj közepén - a részegen horkoló Kovács orrát előbb jól megrakva - visszasuhant az ünnepi asztalhoz. Az ott pihenő maradékban nem szűkölködő mosatlant jól összeköpködte majd elsurrant a kamrába. Találkozott élete második legyével:
Kiderült, hogy ő biz a nagyapó. Sztorizott neki az öreg - bár a bemutatkozáskor Lefety szájszervét elhagyó névre összerezzent és utálatot kezdett volna táplálni az unokája felé - végül - mivel jól tudott hallgatni a srác - megszerette. Elmesélte léte legnagyobb csínyét is, ami ugyan a reptehetségébe került, de állítása szerint megérte. "Va' meik' nap kinn vótam' a konyhába'." - mondta igényesen - "A Kovács fia itta az apja sörit'." - "A szája felé röpűtem', aztán a behunyt szemit is megköpköttem' miközbe' ivott az a szemét." - köpött egyet a kamrapadlóra, majd folytatta. - "Az apja észrevett és olyat lekevert a gyereknek miattam, hogy a sört is elejtette oszt' összetört a földön." - "Az a bárgyú paraszt eltalált végül engem is, aztán repképtelenül a szétpocskót' sörbe estem." - csuklott egyet. - "Azóta részeg vagyok."
Lefety "elgondolkodott" (vagyis várt két percet mielőtt újra megszólalt):
"Te nagyapó, nem lehet, hogy a Kovács azé' adott akkorát a gyereknek, mert megitta a sörét?" - kérdezte végül."De lehe'!' - vágta rá unottan nagyapó.
Percekkel később méregbe fordult megfáradt tekintete: Lefety elrontotta élete legjobb sztoriját. Leköpte unokáját és hozzátette: "Na takaroggyá'!"
Lefety meglepődött, de végül otthagyta a repképtelen matuzsálemet.
Napokkal később a részeg apó fáradt étolajba halt józanodás közben.
Lefetyben bizsergett a tett vágy! (légykamatyot akart)
Talált is egy szép légy lányt. Éppen tejfelt köpködött Kovácsék asztalán. A szent esti káposzta után maradhatott kinn...
A lány nevetett Lefety elb*szott nevén, de végül hentergett vele, mert ő is bizsergett már napok óta. Lefety kissé sértődött lett a nevén nevetés hallatán és szívesen lekevert volna szárnyával a frissen megismert hálótársának egy büdös nagy pofont, de a bizsergés erősebbnek bizonyult.Lefety sosem élte még át a légy szeretkezéssel járó mámort. Megrészegült tőle, s az aktus után a megnemzett légy leánynak csak ennyit mondott: "Légy a feleségem!" és bár halványlila gőze sem volt afelől, hogy mi az a feleség, ezt ki kellett mondania.
A légy lány reakciója erre kissé furcsa volt: "Gondoltam, hogy nem darázs te tuskó!" - "De előbb is mondhattad volna!" - azzal már pofonra is suhintotta nőies légyszárnyát, de Lefety légy reakciói jobbak voltak és már úgyis érett a pofon a lánynak..."Csatt!" - mondta a büdös nagy pofon.
A lány beszánkázott a tejfelbe. Utolsó sikítása:
"Ha fiam lesz..." - itt megszakította a sikolyt a tejfel blugybogása miközben belehullt fulladni anyu. - "...neve legyen Lefety!" - fejezte be tejfelen kívülre utoljára erőltetett szájszervével a frissen nemzett leány.
Lefety a tejfeles doboz széléről csak annyit dünnyögött: "Jóva'!" - azzal elszállt!
Tanulság?
...
Többet ne írjak mesét mi ?! :D
