Ahogy bizonyára senki sem.
Megkésett a folyamat nálam (vagy nem?) amin mindenki átmegy (majdnem). És már azt is értem miért nem írnak sehol erről: mindenkinek saját magának kell ezt megtapasztalnia. Épp ezért csúnya dolog tőlem, hogy van olyan akit arra sarkallok, hogy lássa be. Aki még nem ment át rajta és ösztönzöm rá, hogy átmenjen rajta azzal hibát követek el. Aki meg már átment rajta az valószínűleg megvet miatta, hogy próbálom ösztönözni, hogy menjen rajta át ismét, csak mert nem hiszem el, hogy ő már túl van rajta.
Nem várom, hogy bárki is megértse. Ez mind nekem szól, s lehet csak én értem. Már értem. És azt is belátom, hogy túl sokat gondolkodom és...
Az életed, olyan amilyenné alakítod. Ha túlbonyolítod az életed, akkor bonyolult lesz. Ha szarsz rá szar lesz! Ha odafigyelsz és egyszerűbbé teszed, akkor pont olyan lesz amilyenre vágysz.
Bár mindazonáltal az is lehetséges, hogy becsavarodtam és már orvos kéne, hogy ne legyek menetes.
Dolgom van. Nektek is!
MUNKÁRA!
