Szia napló!
Javában halad az idő itt TTNY-ben, néha úgy érzem, hogy kicsit gyorsabban, mint máshol.
Prágából visszaérve semmi más vágyam nem volt, mint aludni. Mivel sajnos a buszon hazafelé alig sikerült. Viszont menetközben az egyik pihenőnél átéltem ismét, amit nagyon szeretek: leszállni az autópálya melletti menetszeles benzinkúthoz és figyelni a lány utastársakat, ahogy a hideg elől menekülve, pisilési ingerrel karöltve loholnak be a benzinkút pénztára melletti WC-be. Nyugodtan sétáltam a WC-be a lányokkal ellentétben, a WC-ből kijövő leggyorsabb lányokra rámosolyogtam miközben befordultam a kony... (lófaszt) wc-re. Leszállás után élveztük a szmogos pesti levegőt a többiekkel, kicsi ribancot meg bujtogattam, hogy rázza a szatyrot a kezében hadd halljam a prágai sörök illatát. Elképzeltem, hogy sört iszom aztán valami megfordult a gyomromban. Herótom lett a sörtől (hálistennek mára már kigyógyultam és egy magyar kedvencemet kortyolgatva írok). A metróba nyugodtan sétálva mutattuk fel mind a nyolcan a bérletünket, szinte olyan büszkén, mint még soha. Süti fiam, aki mindig bliccelt eddig, most elrohant bérletet venni, de előtte jól elbúcsúzott a másik 7 embertől (s köztük tőlem is). Szépen lemorzsolódtunk útközben. A Budafoki út megállóhelynél szálltunk le a villamosról kicsi ribanccal, hogy igyunk egy kávét a malátában. Zárva volt így tovább sétáltunk a MAG kávézó felé - gondoltuk végre felavatjuk a csapatunkról elnevezett kávézót. A lejárt lábunkkal slattyogtunk a kávézóhoz, amit szintén zárva találtunk. Beszélgetve, nyugodtan, öregesen ballagva végül elsétáltunk a Móriczhoz nem messze található CO-OP-hoz, ahol ismertem egy kávézóhelyet. Mivel kicsi ribanc nem kávé fan így neki egy teát rendeltem. A forró italok kortyolgatása közben még egy kicsit méláztunk az elmúlt két napon, aztán elkísértem a buszához. Utána elsétáltam a szarráment lábaimon a 2. félévem (valójában sajnos vagy nem sajnos 4.) első laborjára. A laborvezető, mint kiderült egy seggfej szóval valószínűleg "imádni" fog engem. Már az első laboron olyat produkáltam, hogy biztos én leszek a "főkedvence". Mikor közöltem vele, hogy az egyik feladatban rosszul adta elő nekünk a Horner-módszert, megsértődve közölte velem és egyben a társasággal is, hogy bizony ez nem matek óra és ő magasról leszarja, hogy rossz a lényeg, hogy programozzam le a kínált algoritmust. Nem kötözködtem tovább és leprogramoztam. A megvalósításomba - annak tökéletessége ellenére - belekötött. Sebaj én okosan kivágtam magamat, majd miután kellőképpen felbasztam az agyamat a feladaton, rögtön shift+delete-el eltűntettem az "élők" sorából az összes produktumomat. Később kiderült, hogy ezt nagyon rosszul tettem...
Labor után előadásra mentem, ahol mindent jegyzeteletem az előtte vásárolt jó drága de igényes jegyzetfüzetembe. A táskámmal minden pakoláskor sokat csörögtem, a sörös üvegek koccanása hallatán sok-sok csoporttársam felmosolygot.
A tanköri foglalkozásra késve értem be, amit nevetett mindenki, mert feltűnően leszartam, hogy én vagyok az egyetlen késő. Körülbelül 5 perccel később vége is lett az órának. Utána egy csalódott sorstársammal beszélgetve sétáltam el a kedvenc gyakorlatvezetőm által tartott gyakorlatra. Kellőképpen elégedettnek látszott Richlik papa miután megtudta, hogy egészen pofás eredménnyel zártam a tárgyból a félévemet.
Az álmatlan éjszaka adott egy pofont gyakorlaton - csöndesen szunyókáltam a füzetem fölött. Utána egy a Kalandozások az álomkutatás területén c. tantárgyra sétáltam a K épületbe, ahol nagyon régen volt már órám. Össze is futottam rögtön vagy 5 ismerőssel és majdnem mindegyikükkel beszélgettem is egy picikét.
Az álomkutatás előadáson labort tartottam és boldogan átszundítottam az előadó slidejait a sötét teremben legalább 100-ad magammal.
Hazaérve az első és leghőbb aznapi vágyamat igyekeztem teljesíteni: megszabadulni a több, mint 24 órája a lábamon lévő bakancstól és végre lezuhanyozni megfáradt testemet. Ezen gyorsan túlestem, s utána azt hiszem megcsináltam az első nagymosást is a kollégiumban.
A nagymosást követően elégettünk pár jegyzetet ünnepélyes keretek között. (Nagyjából 10-12-en összegyűltünk és égettük a teleírt négyzetrácsos lapokat.)
Este kicsi ribanc meggyőzött, hogy márpedig nekünk le kell menni különböző alkoholszármazékokat fogyasztani a kollégium kocs... büféjébe. A maci fröccsöt találtuk menőnek így abból fogyott összesen 5 nagy pohárral fejenként (talán 5 deci egy pohár). A helyszínen karaoke folyt egész éjjel és bizony volt jópár hozzánk hasonló... jó forgalma volt a macinak annyi szent.
A második fröccsöt kortyolva csodálva figyeltem ahogy egy lány énekel. Aztán eltűnt...
2 fröccsel később már a fél hely ott állt a vetítő előtt és ordítva énekelte közösen bármilyen szám jött.
A kihangosított éneklő nem tudta túlénekelni a tömeget...
Aztán sikerült társítanom a csodahangú lányt testhez is, de végül egy másik srácra kacsingatott serényen. Aki ott volt a jegyzetégetésnél is.
Viszont: megjelent egy másik csodahangú lány is. Mikor a tömeg összeölelkezett és a kihangosított énekest vagyis a lányt eltakarta, én odahívtam őt és kicsi ribanc és közém került. Mi átkaroltuk, de a szám végére már csak én karoltam a lányt és a tömeg tőlünk független volt. Menetközben többször ránéztem a lányra, és figyeltem ahogy ő is vissza-visszapillant rám. Csillogott a szeme mikor rámnézett, s amikor összenéztünk valami furcsa melegség töltött el és bár az 5 maci már sok mindent módosított azért éreztem, hogy ez nem az első ilyen volt/van/lesz.
A szám után kicsi ribanc győzködött, hogy menjek a lány után. Végül rávett és utána szaladtam. Megdícsértem a hangját, de őszintén és ugyanakkor meggondolatlanul közöltem is vele, hogy miért mentem oda. Elmondtam, hogy a szobatársam küldött hozzá és, hogy mondta, hogy "hajtsak rá". Nyilván nem örül egy lány sem, ha ilyet mondanak neki. Még mondtam neki pár dolgot, és a végén megnyugtattam afelől, hogy nem fogok "ráhajtani". Ő erre közölte, hogy nem is baj, mert barátja van. ÉS bár nem hittem el neki ezt a tényt, nem közöltem vele. Néhány perc múltán végül otthagytam.
A részeg én mindig meggondolatlan és általában paraszt mindenkivel. Sajnos a lánnyal is az volt. Most azt várom, hogy ismét összefussunk és bocsánatot kérhessek...
Talán lesz még melegség, s talán lesz még csillogó szempár. Remélem nincs itt vége.
