Nagyjából délben keltem, de legalább kialudtam magamat. Viszont sajnos az első programozás előadást azt kihagytam. Utána voltam Kutatásmódszertanon és Pszichológián. Mindkét előadást lankadatlan érdeklődéssel ültem végig.
Másnap problémák voltak a felkeléssel. Végül késve ugyan, de beértem a reggeli előadásra. Utána megismertem egy csoporttársamat, jól elbeszélgettünk. Úgy hiszem jó haver lesz belőle. A fizika előadó elég vicces, de látszik rajta, hogy szakbarbár, ami kissé visszavett az előadói értékéből. Az előadást követően elmentem ebédelni, s utána csellózni.
A cselló órán megmutattam Marika néninek mit szeretnék majd megtanulni, aztán egy korábbi darabbal elszórakoztunk fél órát. Majd megkért, hogy menjek és próbáljak a kis vonósokkal, mert ugye korábban megígértem, hogy segítek nekik. Ekkor eszembe jutott, hogy valóban megígértem, szóval nem kérettem magam. A terembe visszaérve, kellőképpen feltöltődve a hamis hegedűk hangjától leültem és sóhajtottam egyet. Aztán beszélgettünk Marika nénivel.
Elmondtam neki, hogy érzem most: mi lesz belőlem. És elmondtam, azt is, hogy ha bármikor kudarcot vallok, akkor ott lesz nekem a hangszerem és számítok a segítségére, hogy zenészt nevel belőlem. Elmeséltem neki, hogy naplót írok és, hogy ezt csak egy újabb fellángolásnak tekintem, egy újabb valami, amihez talán van tehetségem, de sosem leszek képes olyan szintre fejleszteni, hogy esetleg megéljek belőle, netalán felfigyeljenek rá. Meséltem neki, az eddigi függőségeimről, a mostani függőségeimről, s arról, hogy tulajdonképpen nem találom a helyem. Elmondta ő is, amit már sokan és igen... ÉN is tudok - nincs már sok időm megtalálni a helyemet. Választanom kell:
El kell döntenem mi lesz belőlem, el kell döntenem hogyan akarok kinézni, el kell döntenem hogyan akarok élni, el kell döntenem, hogy küzdök vagy elherdálódom.
Sajnos egyelőre képtelen vagyok dönteni. Remélem azért nem késem majd el.
Este koncertre mentem, egy régi-régi hölgy ismerősömmel. Kicsit szokatlan volt, mert ő hívott és nem én őt, de azért élveztem. Először voltam a MüPában koncerten. Megérte elmenni. Az egész olyan monumentális és szép. Nagysága ellenére sem barátságtalan, bár gondolom sötétben ijesztő lehet. Koncert után a dedikálásnál való sorbanállás közben sokszor megkacagtattam a leány partneremet, utána beszélgetve sétáltunk el a villamosmegállóig és elkísértem őt hazáig. Végül én is hazaértem és egy sör társaságában vacsoráztam, majd ágybabújtam.
A csütörtöki első két előadás fellélegezhetett megkönnyebbülten, mert nem mentem be egyikre sem rontani a levegőt. Inkább itthon szuszmákoltam a párnámra dőlve. A harmadik előadásra már bementem, s befele menet kicsi ribanccal és egy infós kollégával vártuk, hogy a busz oda vigyen ahol, majd mi jól leszállunk és süllyesztjük a járdaszintet. Az infós pajtással sétáltam csak tovább, mert kicsi ribancnak máshol kellett leszállni. DE sebaj, mert este azért összefutottunk megint. Odalent maciztunk Fabival, és Olivérrel (nos igen voltam olyan balga, hogy őket nevükön neveztem korábban szóval ők már nem kapnak új nevet...). A maci fröccsök eltűntek a poharakból és utána odafent megnéztük a Prágában készült fotóinkat és tartottunk egy kisebb élménybeszámolót is...
A csütörtöki naphoz hozzátartozik a hétfőn megismert hölgy is, aki mellett aznap kétszer is elballagtam. Az első alkalommal rávigyorogtam a második alkalommal csak figyeltem mit csinál. Valamiért nem beszéltem vele, de jól átrágtuk ezt a témát kicsi ribanccal vásárlás közben. A harmadik mellette való elvonulás már megszakadt volna, ha ott lett volna még... viszont tudom, hol lakik és már azt is, hogy hogy hívják már csak a bátorságomat kell összeszedni, ami úgy tűnik csak részegen van.
Ejh hol egy fal? Hadd verjem bele a buta fejemet!
A péntek tipikusan semmihez sincs kedvem hangulatban kezdődött és mind mostanáig így is folytatódott. Hogy mi lesz ezután?
