Rám jött a takaríthatnék. Pénteken kidzsuváztam a szobát. Szerintem ma már kezdhetném elölről.
Szombaton kerestem és találtam két sört. Főztem kávét és megoldottam egy házi feladatot, ami nem az enyém. Most éppen nagy izgalomban vagyok, hogy ugyan max. pontos lett-e (qvára ajánlom a javítóknak, hogy de). Este vendégségben voltam. Elalvás előtt bibliát olvastam (vajon nagy betűvel kéne írni? :/).
Azt hiszem akkor tartottam először Bibliát a kezemben. A példabeszédeket böngésztem, kerestem benne olyanokat, aminek értelme is van. Néha örültem, mert találtam és meglepően igazak voltak. Néhány oldal átlapozása után rájöttem, hogy minden oldalon ugyanaz van csak máshogyan van megfogalmazva. És a sablon minden sornál: "a jónak jó lesz és a rossznak pedig majd rossz lesz", illetve "a jó az jó a rossz az pedig rossz". Akik írták voltak ennyire végtelenül naivak, hogy azt hitték, hogy ez ilyen egyszerű vagy csak mi "ázek á mái fiátálok" vagyunk ennyire bonyolult népek?
A pénteki takarításra még visszafogok térni, mert az az éjszaka még megér egy misét (*kacsint-kacsint*).
Ébresztő után kaptunk reggelit a derék vendéglátó barátunktól. (Azért beszélek többesszámban, mert ott volt kicsi ribanc is, illetve a leánybarátom, akinek a háziját kreáltam.)
Kicsit pengetgettem az ott található basszusgitárt és élveztem, hogy a másfél évtized csellótanulás fejlesztett annyit a fülemen, hogy nem vagyok segghülye a basszusgitárhoz sem. (Terveim közt van, hogy majd nagybőgőzni tanulok, és annak meg ugyanaz a menzúrája, mint a basszusgitárnak, csak a bundjelzőket kispórolták. ;))
Beszéltünk picit a kedd estéről aztán mindenki ment a maga dolgára.
Jártam, keltem, Dezsőztem. (Vasárnap 12:00-tól Kedd 6:00-ig tartott az utóbbi tevékenységem.(0 alvással) - de erről még írok, mert akarom, hogy legyen még egy újságcikkem és kivételesen a saját karom lapjában szeretném viszontlátni)
Kedden hagymaaprításra keltem, illetve a "bazmeg kétszer is voltalak költeni, de nem keltél fel" kijelentésre. Nagy sürgés-forgás volt az esti szintvacsi miatt (amire el se tudtam menni).
A hagyma után krumplit is kockáztunk, aztán a kiválasztott neki kezdett főzni. Szerencsére most nem én voltam. Valahogy hangulatom sem lett volna igazán hozzá. Szintvacsi helyett szülinapot ünnepelni mentem (20:00). Erről visszaértem olyan 2:00 körül és még két órácskát elszöszöltem fogalmam sincs mivel.
1 óra gondolkodva forgolódás, néhány pillantás a szobatársakra, újabb 1 óra hol szundikálás, hol gondolkodva forgolódás, ismételt pillantások a szobára körülöttem, negyedóra forgolódás és szundikálás ötvözete, kicsi ribanc ébredezik (5:30), rányögök, hogy "bazmeg minek kelsz fel ilyen korán", órára pillantás, forgolódás, órára pillantás, szundikálás, "ébreszt ez a szar" - *nyomkod-nyomkod* - "már megint ébreszt ez a szar" - *nyomkod-nyomkod* - "jaaaaj ne ébressz már" - *kinyom-átállít* - szundikálni próbál - "bazmeg mér mindig akkor horkantasz mikor már sikerült volna elaludni" - szundikál - "már kelni kéne" - *nyomkod-nyomkod* - szundi - "na jó keljünk fel".
Pillantás az üres kávéfőzőre. Halk reggeli morgás. Kézfej a kobakra, haj összekócol. Ruhákat szagolgat és öltözködik. Gépet benyom közben megpróbál átülni az ágyról a székre. Földön a ruhákat félretúrja, hogy lehessen a székkel mozogni. És így tovább reggeli algoritmus...
Valamikor beértem előadásra. Valamiért 2 sudokut megoldottam egy keresztrejtvénnyel karöltve a jegyzetelés helyett. Valamikor elkezdtem írni a füzetbe is. Valamikor vége lett az előadásnak.
Összefutottam néhány régi csoporttárssal és elcsaltam őket (mint utóbb kiderült, teljesen fölöslegesen) a KTH-ba diákigazolványt érvényesíteni. Ügyfélfogadás sehol, elbúcsúztam tőlük.
Kinyomtattam 79 oldalt, amit én elméletileg ma meg fogok tanulni...
Hamarosan indulok csellózni.
Kicsi ribanc vasárnap éjfél óta haragszik rám...
