Hát szervusz napló!

Rég koptattam már ujjaimat fölötted. (Olyan tipikus a kezdés, és teljesen lényegtelen, vigyél már bele valami kraftot apám, hát mi ez?)
Szerintem megoldottad helyettem.

Átéltél már egy pár szerdát. Ha jól emlékszem a kezdet is épp szerda volt. Vagy legalábbis az első igazi bejegyzés az szerda volt, de kövezz meg, ha nem. (DE)

Már túl élted a 100-at és talán majd a kettőt is, és kitudja még évfordulód is lehet.

De mit nekem ezek a számok? 100, 200? 500? aztán meg Jubileum? Millennium? faszom.

Évfordulók, jeles napok, ünnepek. Sok szar, amit meg KELL ünnepelni. (Dehogy kell.)

Jó persze én is ünnepelek, de időnként jobb úgy ünnepelni, hogy nem akkor vagy nem azt vagy épp semmit ünnepelsz. Mi egyáltalán az ünneplés?

Óbégatás, kurjongatás, ugrándozás, ihaj-csuhaj, vedelek aztán meg száraz anyagot tüsszentek? Kell a fenének. (Illetve jaj, de hogyne kéne.)

Van amikor egyszerűen nem megy. Minél jobban tervezek valamit, annál kevésbé valószínű, hogy sikerül.

Én szeretem a véletleneket. A "Véletlen" is szeret engem. Nekem ő az "istenem".

(Hát írtál már sok baromságot, de...) Mi de? (Nem?) DE!

(Most akkor szerepcsere?) Ugyan dehogy.

Mi van ma? Ma fél öt után nem sokkal jön el a pillanat, ami előtt épp 21 évvel történt, hogy először vettem levegőt. Ott ordítottam pirosan, babanyelven az első levegőmmel, hogy "Bazmeg! Tegyél vissza, de rögtön!".

Nem tett vissza. És nekem most ennek az évfordulóját kellene ünnepelnem.

Egye fene! Valahogyan megoldom, hogy ne legyen átlagos ez a nap. (Úgyis az lesz!)

Ez életem 7670. napja. (Hurrá!)