Egy büdös tőgy vagyok!
Ritkán írok. Akkor sincs sok értelme. Nem is vagyok grafomán. Grrr.
No de! Most írok. De mit?
Élet értelme? Ki az atyaúristen? Megint (vagy még mindig) egyedül vagyok? Folyamatosan szar? LÓFASZT!
Van értelme ugyan, de nem érdekel mi az. Per pillanat remekül vagyok. Ameddig remekül vagyok és kézben tartom a dolgaimat addig márpedig én vagyok magamnak az atyaúristen. Nyilván egyedül vagyok, de ennek nyilvánvaló oka is van. Vannak önértékelési problémáim, illetve egyéb problémák is (amik nem tőlem függenek), de amíg a saját részem nem megy addig mégis mi a faszt foglalkozzak a nem tőlem függő dolgokkal. (Illetve hát nyilván ezzel foglalkozom, de nem látványosan, hanem csak úgy belülről őrlöm magamat, na meg azért is, mert ezen egyáltalán jár az agyam. Szóval érted.)(Ugye nem? Én sem!)
Ezután a remek kör után úgy döntöttem, hogy ennyi nekem most elég is volt. Majd jövök megint nyávogni mikor lesz miért, addig meg próbálok remekül lenni.
Nyilván... ennek meg reneszánsza van! :)
Juppíí!
