Sokat gondolkodtam, vajon hogyan írhatnám ki magamból.
Volt olyan ötletem, hogy regisztrálok még egy felhasználót twitterre és mindig mikor eszembe jut valamiről, akkor leírom azt, aminek kapcsán megint a sírás kerülget.
Eleinte nagyon rossz volt, mindenről eszembe jutott, hogy alig néhány napja még nem egyedül kellett mindent végigcsinálnom.
Az első vásárlás, az első főzés, az első ocsúdás a romlott élelmiszerek felett, amiket már nem volt kivel megosztani, az első mosás, a kulcsom visszaszolgáltatása, a szép sorban megjelenő szétosztott "javak". Amikor eszedbe jut, hogy nálad van az összes wc papír. Szörp. Gyufa. Apróságok.
Mind, mind egy könnycsepp vagy egy-egy pohárnyi könnycsepp.
Néhány rossz szokás, amiért régen vita volt, mostmár megtehetném. Kedvem sincs hozzá.
Én nem csak megszoktalak. Még mindig szeretlek. Miért kell ezt elviselnem?
Miért kell visszatérnem oda, ahol már voltam? Miért kell megint hiába szeretnem?
Vagy eddig is azt tettem?
