Elvesztem. Fogalmam sincs mihez nyúljak. (Nyilván írsz akkor.)
Kattognak az átkozott fogaskerekek. Ugyanazon lovagolok, amin eddig. Elméleteket gyártok, hogy (MI A FASZÉRT TOPOROGSZ MÉG MINDIG EGY HELYBEN?) mi miért van. Ez biztos a mérnöki megfelelőmmel járó átok. A habréteg miatt kialakult szeretet- és közeledés vágyam és a gyorsan, akár részletekbe menően dolgozó agyam undorító kevercse vagyok én. Ezek nem férnek meg egymás mellett. (De nem ám.)
(Most is a saját magad önző kis világában mentegetőzől ahogy mindig. Tettképtelen.)
Talán ez a baj...
Sosem leszek elég jó neked. Tehetek bármit, hogy tetszelegjek neked... Egyszerűen így vagy beállítva. Képtelen lennél tovább gondolni. Nem engedheted, hogy mindenben melletted legyek. Nem rám van szükséged.
Mindig meg fogom kérdezni: miért nem? És mindig csalódok és meghalok egy picit, újra és újra. Erre nincs válasz. Illetve van: "Egyszerűen nem és kész.", de ez neked teljesen stílusidegen. (És én még ezt is szeretem.)
Nem leszek több. Most és belátható időn belül: NEM.
EZT NEKEM EL KELL FOGADNI! (Vagy menekülni.)
Én egy csiga vagyok. Ahogy megismertél csiga lettem. Miért nem volt nekem elég ez a jel?
Mentegetőzni akarok. (Mentegetőzni akar!)
Nem tehetek róla.
Mindig olyanra vágytam, mint te.
Nehéz elviselnem, hogy ez fordítva nem igaz.
