Mint korábban már említettem... ő létezik!
Ki is ő?
Úgy érzem, méltatlanul elfeledett vagy mondhatni kevésbé ismert emberről van szó.
Régóta ismerem, de csak most szorultam rá arra, hogy egy lakásban éljek vele.
Ami talán furcsa lehet más számára, hogy nem "családtag" (habár nyilván 15 éve a család részévé vált) vagyis nem vérszerinti családtag a.k.a. rokon.
Az öreg: így fogom emlegetni, de, hogy kicsit közelebb hozzam emberileg (eldönthető legyen, hogy milyen nemű, és hogy van-e neve) legyen a bejegyzés végéig Pista bácsi. (Egyébként is István, tehát nem most kereszteltem önhatalmúlag, mint máshol elfogadott "A legyen Aladár és B Béla")
Hopp csörög mellettem a telefon! - Odavittem neki. Vicces ahogy egy ilyen öreg embert látok olyan "modern" eszközt kezelni, mint a mobiltelefon vagy a vezetéknélküli vezetékes telefon (paradox egy eszköz :D)
Szóval Pista bácsi:
Azt hiszem 1921-ben született, most nem tudnám biztosra megmondani. (És nem, nem fogom megkérdezni tőle, hogy legyen az én titkom, hogy róla írok)
Na csak elkezdem már talán: Érdekes élete volt (és még van is). Sikeres ember volt. Sokat küzdött is érte. És a megélt kor alapján jól is csinálta: Nem sok más ismerősöm élt meg ilyen kort.
/* Most olvasgat, és az előző telefonálót várja, hogy újra hívja. (Igaz nem néztem, de szerintem zöld gomb helyett pirosat nyomott és utána megítélte, hogy rossz a készülék)*/
Hogyan lett családtag?
Nagybátyám az általános iskola befejezésekor elveszítette édesapját, ami nyilván nem lehetett egy jó élmény (örülök, hogy nekem nem kellett hasonlót megélnem). Budapestre jött továbbtanulni - hegedűvel. A 8. kerület méltán hírhedt "csodaszép" részén volt a kollégiuma. Valljuk be nem volt épp előkelő a környék. Sokszor a tanulmányi előmenetelét gátolták az ottani körülmények. Pista bácsi volt a tanára a nagybátyónak. Pista bácsi befogadta :) - És azóta is együtt élnek. Az öregnek szüksége volt valakire, aki segít neki. Nem volt és azóta sincs senkije a nagybátyámon kívül. (Illetve van még egy élő rokona, de rá nem lehet semmilyen tekintetben támaszkodni.) Nagybátyámnak szintén szüksége volt valakire, aki segíti a kialakult helyzetben. Kapóra jöttek egymásnak.
Most nagybátyó segített rajtam. Így kerültem én is az öreg életterébe.
Nyilván sokszor nem egyszerű vele együttélni, de nem kell sokat panaszkodjak.
Ha hallom, hogy valami/valaki csoszog a folyosón, akkor tudom, hogy a kisöreg megy a WC felé. Sokszor tapasztalom, hogy mennyire a hagyományok híve az öreg. Megtanulta, hogyan illendő étkezni egy vendéglőben/étteremben/ünnepi vacsorán stb. és ő is mindig így étkezik. Minden fogáshoz külön tányér, külön evőeszköz. Fogásonként külön szalvéta, minden fogás mellé 2 szelet kenyér minimum. (Még a gyümölcs mellé is eszik kenyeret, amit mondjuk már egy kicsit azért erősnek érzek.)
A hagyománynak tudható be az is, hogy több mint 20 éve használja az edényeit. És bár van új evőeszköt meg edény, ő a régiekben bízik meg és azokat használja. Picit konzervatív, de nem éri meg vitatkozni vele. Ez utóbbit tapasztaltam is, ha vitáztok és neki lesz igaza akkor lovagol rajta fél-egy órán keresztül és nem lehet leállítani. Ha nekem van igazam vagy megpróbálom leállítani akkor pedig olyan mély letargiába esik, hogy én érzem rosszul magam. Ha olyat mondok neki, ami nem érdekli vagy megunta a beszélgetést esetleg azt várja, hogy az ő véleményét osszam, pofátlanul fütyörészni kezd, mellyel az utóbbiakat hatásosan jelzi. Ha valamire ellenvéleménye van és tud rá életszerű példát hozni, akkor elkezdi azt fokozni. (indokolatlanul)
Sokszor tudom, hogy mit fog éppen csinálni, mert megbeszéli magával :D
Nem próbáltam még, de szerintem, ha ilyenkor sugallanék valamit, amit aztán letagadnék, hogy én mondtam: még talán irányíthatóvá is válna az öreg: de nincs pofám ilyesmit kipróbálni.
Ha dohányos mellett élsz passzív dohányos leszel!
Az előbbi mondat alapján én passzív rádióhallgató vagyok. Sosem hallgattam folyamat rádiót, de mivel az öreg pedig DE így de! :D (Annyira tetszik, hogy ezt ide írtam, hogy elolvastam 8szor egymásután... 9... 10 - még mindig qva jó :D)
11
12
:D:D:D nah jó most már leállok.
Most épp készül távozni az öreg. Gondolom az egyetlen élő rokonához "igyekszik" látogatóba. Az igyekszik itt olyan értelmet kap, hogy legalább egy órával korábban indul el oda, ahova egyébként más korban az ember időben odaérne akkor is, ha egy órával később indulna el. Hát kell egy idő még A-ból B-be jut.
Volt már, hogy hallottam mérgelődni, hogy neki már nem megy gyorsabban és látszik rajta, hogy nincs kibékülve vele, hogy a teste öregszik.
Bár mostanra talán ezzel a ténnyel már kibékült - nem megy már neki a hegedülés sem.
Pedig: élő legenda, ha egy valamirevaló hegedűst megkérdeznénk, hogy ismeri-e Pista bácsit, valószínűleg igennel válaszolna...
Sajnálom, hogy nem halhattam még fénykorában, és hogy nem találni róla semmi bejegyzést, felvételt vagy akármit az interneten sem.
Ha kérdezem régmúlt dolgokról, igaz kissé nehéz rávenni, hogy "na ugyan mesélj már", de ha egyszer nekikezd... Mesélt a hadifogságról, a rendszerváltás előtti nehézségekről, a koncert vagy turné élményeiről. Szinte minden élethelyzethez tud valami régi ismerőst (és vele kapcsolatos élményét) említeni.
Érdekes, izgalmas, fárasztó vele élni. De humoros, maradi, kiakasztó, megfontolt, precíz, maximalista, tanító, és jómesélő jelzőkkel is lehetne jellemezni.
Szeretem az öreget :)
