Nem? (De!)

Érdekes, hogy mindig szerdán veszem rá magam, hogy írjak.

Valószínűleg, ha most mindent leírnék már ismét szerda lenne a végére és az előző állításom jelen esetre is igaz lenne.

DE

...

Szóval mit is írtam utoljára? "Majd folytatom."

Eddig nagyon részletesen leírtam a mindennapjaim. Az utóbbi időben ugyanakkor már nem volt alkalmam ugyanezt tenni. Pedig lehet, hogy rohadt izgalmas lett volna. Mindig olyan gondolatok kavarognak a fejemben, hogy ha egyszer valaki megfilmesítené akkor a film bevételéből az összes fejlődő országból fejlett országot varázsolhatna egy csapásra. (fwhúúúhú de eltúloztam :D)

Egy rész a múlt hét elejéről a füzetemből:

Hol is tartottam?

Hétfő? Kedd? Szerda?

A teljesség igénye nélkül:

• fáradtság (hétfő éjjel)
• mikmak megtekintés (kedd hajnal 11)
• az előbbiben csalódás [plusz tanár kiakasztása] (kedd 12)
• programozás előadás [KA26 ingyenes szauna] (kedd 12:15-13:45)
• digit házi készítés (14:22-18:13)
• pofára esés a tanári fakkok előtti zárt ajtó előtt (kedd 18:43)
• elázás (az előző előtt és után)
• digit házi elázása (az előző után)
• programozás zh megtekintés (19:15-19:46)
• előző évi gyakorlatvezetőm meglepődése a jelenlétemen (19:27)
• újabb elázás (19:46-20:12)
• ismét qva késő van (2:46)
• ó de korán van bzmg (9:03)
• félelem az elmulasztott esetleges katalógustól (9:03-10:27 közben 2 percenként F5 lenyomása a katalógusjegyző oldalon)
• öröm az elmaradt katalógus miatt (10:28)
• mikmak helyett facebook (12:00-14:00)
• digit házi leadás (14:35)
• cselló óra (14:55)
• analízis gyakorlat (16:20) [Qva nagy arc ez a Richlik, érdemes volt átjelentkeznem az ő általa tartott gyakorlatra]
• BSZ információ (17:40) [A katalógusok bevezetése ellenére az előző évi statisztikákhoz képest nem történt változás: az évfolyam 52%-a megbukott az első zh-n, 28% épphogy kettest. Richlik szerint 20% az értelmesnek mondhatók aránya az évfolyamon]
• sörvásárlás (18:23)
• sör alkalmazása altatóként (19:49)
• siker - 21:00-0:00 alvás
• bakker felébredtem (0:03)
• aludni próbálás (0:00-2:00)
• kávéfőzés (2:00)
• tanulás amíg készül a kávé
• kávéfogyasztás (3:00)
• tanulás (4:30-ig)
• pihenés
• tanulás (6:00-ig)
• pihenés
• tanulás (7:00-ig)
• öltözködés
• utazás ZH-ra (közben tanulás)
• ZH kezdete (8:00) (közben félelem)
• letargiába esés a pocsékul sikerült ZH miatt (9:45)
• félholt állapot analízis előadáson (10:15-12:00)
• séta szoftverlaborra (közben beszélgetés Olivérrel (ő meg ki a rák? - majd később! ;) ) )
• szoftverlabor
• újabb zh labor végére csak hogy örüljek!
• bosszankodás (áthúzott jó megoldás zh beadás előtt) (13:45-)
• ebéd (14:08)
• digit előadás késéssel (14:30)
• kávébevitel (termoszból [SOK]) (15:00)
• üres tekintet (15:05-)
• félóra bambulás
• bazmeg csak öt perc telt el (15:10)
• naplófirkálás füzetbe (15:11)
• előző sor beírása (15:28:47)
• adás vége (15:29)

Digit után bementem egy másik csoport bevezető fizika órájára. A kinézett gyakorlatvezető helyett egy helyettes volt benn... NA vajh kicsoda? :D
Az a szemét, aki fizikán volt gyakorlatvezetőm. De utáltam. Kellemes másfél óra volt. Ő kerülte a tekintetem látványosan. Én kerestem az övét látványosan. :D

Egészen jó gyakorlatot tartott egyébként... kivételesen.

Bev. Mat.-on már csak a testem vett részt. Teljesen leépültem szellemileg eddigre. (17:45-re értem át KA64-be, ahol a Bev.Mat. van és pont 17 órája és 45 perce voltam talpon ekkor)

Halványlila gőzöm sincsen, hogy hogyan bírtam még 2:13-ig a gép előtt ülni miután hazaértem.

Másnap egyig aludtam. Aztán hazamentem.

Az imént átfutott az agyamon, hogy "basszus de rég volt már ez" - pedig nem is.

Leírom, hogy megy egy hétvége otthon (innentől majdhogynem átlagosnak tekinthető):

Tarnaörsön körbenéztem a buszon. Ismerős arcokat kerestem. Most nem volt senki. Vagy csak olyan nem, akire azt mondom, hogy jó hogy ismerem. Mint egy idegen szállok le a buszról. Tudom, hogyha ilyenkor bárki lát, aki korábban, ha akart nap, mint nap láthatott azt mondaná magában "Fú de rég láttam ezt a gyereket is... De hisz ez már nem is gyerek. Jesszus már ennyire öreg lennék?". De ilyenkor kihalt szokott lenni a falu. Csöndben sétálok haza a buszmegállóból. Az egyetlen zaj az a távoli kutyák ugatása. (Nem is annyira távoli, mind a faluban van. Egyszerre nagyjából 5-6 kutya ugat.)

Mélyeket lélegzem a levegőből. Mosolygok látszólag a semmin. (Érzem, hogy ez bizony nem Budapest.)
Valami különös melegség tölt el mikor meglátom az otthonom, az utcánkban az első lakóházat balfelől. Kis, földszintes, régen szolgálati- ház a miénk. Immár a miénk és nem az önkormányzaté. Illetve hát, nagyrészt még a banké. Talán mire a gyerekeimet hozom ide, addigra elmondhatják a szüleim: "Van saját házunk!". Szomorúnak szomorú az ilyesmi, de manapság szerintem ez majdhogynem átlagos. A házra ráférne egy tatarozás. Valószínűleg ez az én életemben már nem fog megtörténni.

Kapu hiányában átlépem az utca és a telkünk közötti képzeletbeli határt. (Nem is emlékszem mikor volt utoljára kapunk. Kerítés persze van, csak a kapu résznél van az emberek képzeletére bízva a kapu :) )

A szememmel a macskákat keresem. Most éppen kettő van. Lui és Nyuszi. (Lajos és Lili)
Nem találom őket. Csöndben megnyitom a bejárati ajtót és besétálok az előszobába. Hallom, hogy vannak otthon. És tudom, hogy még nem észlelték, hogy valaki bejött az ajtón. A szobám ajtaja rögtön az előszobából nyílik, olyannyira, hogy ez általában nyitva is van. Most is nyitva volt, illetve félig be volt hajtva. Kicsi szoba. Balra puff, mögötte szekrény, ami redőnnyel van lezárva, az iménti két bútor darab között egy szemetes kapott helyet - ami mivel csak hétvégén járok haza vagy akkor sem: lassan telik. A szekrénytől jobbra emeletes ágy van, aminek az emelet része jó régóta már csak arra szolgál, hogy odadobjuk aminek nincs kedvünk megkeresni a helyét. Mint egy temp mappa. Alatta a fekvőhelyem. Látszik, hogy hiányoztam anyukámnak a héten. Szakított időt rá, hogy az általam előző távozásom előtt összetúrt ágyat szép takarosan rendbetegye. A velem egyidős macim a párnámon trónolt és ugyanolyan komoran nézett gombszemeivel, mint 20 éve. A szemközti falnál két asztal van összetolva, fölötte polcok tele CD-vel és DVD-vel. Az bal oldali asztalon nyomtató, a jobb oldalin számítógép. Jajj de ugyan kit érdekel, hogyan néz ki a szoba, ugyanígy néz majd ki évek múlva is. (Legalábbis, ha rajtam múlik.)

Lehúztam a cipőmet. Egészen a papucs megtalálásáig (ami komoly feladat ilyenkor) a hátamon van a hangszerem. Közben viszontüdvözöltem öcsémet egyelőre csak verbálisan. A hangszert a helyére vittem. A házban 2,5 szoba van. Az előző szoba volt a félszoba. A hangszer helye a távolabb eső nagyszobában van. Az egyik sarokban. Ez a szoba mindig másként van berendezve. Az idők során egész kis zeneszoba lett belőle. Korábban ebben a szobában laktam öcsémmel együtt. A bútorok elrendezése sokat változott gyerekkorunk óta. Most van bennt egy pianínó, egy öcsém által vett digitális zongora, és egy hegedű is. Ezeket mind csak az öcsi tudja rendeltetésszerűen használni. Egy a nagypapától örökölt heverő és egy vendégágy is van ebben a szobában. A vendégágyat csak hétvégére ágyazza be édesanyám, a huginak. Aki egyébként a heverőn alszik egész héten, mivel öcsém kollégiumban van. Igen a szobában most hugi és öcsi lakik. A szomszéd szobában - ami nappali és hálószoba egyben - anyu és apu van.

A hangszer csöndes elhelyezése után bekukkantottam az iménti szobában. A csajok voltak benn. Valami szörnyen gagyi szappanoperát néztek a tévében. Kellett egy idő mire észrevették, hogy kukucskálok. Anyum szokás szerint nagyon megörült nekem. Odamentem hozzá. Kapott puszit, utána a hugi is a buksijára. Szépen néztem anyura tudta, hogy kávét akarok. Csinált is :)
Más heteken apa is itthon van ilyenkor, akkor annyi a különbség, hogy őt üdvözlöm először mivel ő ül a gép előtt, és ilyenkor már a házba való belépéskor tudom, hogy hol van az öcsém. (Ahonnan zongoraszó szól.)
Kávé után visszamentem a számítógépnél ülőhöz. (Most ugye öcsémhez.) Fizikailag is köszöntöttem. Kezetfogtam majd ugyanazzal a lendülettel megöleltem és a hátát megveregettem. Ő ugyanezt tette ezalatt. Hosszas közös zenehallgatás és beszélgetés után közösen csatlakoztunk a csajokhoz. TV nézés, beszélgetés, vacsora. Ha eddig nem volt otthon apu, akkor 23 óra körül csatlakozott (ahogy most történt). Ha otthon volt akkor a közös tévé nézéskor ő vonult a számítógéphez, vagy csak ott maradt.

Másnap számukra idegen reggel 12-kor kelek. Ezt mindig meg is jegyzi apa, hogy rohadtul nem jó így. Anya főz, hugi vagy a szintetizátorát püföli vagy valamelyik foglalkoztató könyvét bújja. Öcsém vagy összhangzattant gyakorol, vagy zongora kötelezőt. Vagy csak simán rádiót hallgat. Apum vagy odakint van vagy bennt tévézik ilyenkor.

Az egész nap eltelik beszélgetéssel, tévézéssel, evéssel, és zenéléssel.

Mindig össze ülünk öcsémmel 1-2 órára. Ő játszik valami alapot, és hol én hol ő szólózunk rá valamit. Ő jobb kézzel, én csellóval. Közös improvizáció. Ezt szokták JAM-nek nevezni :)

Ilyenkor öcsém mindig megjegyzi, hogyha zenei pályafelé mozdultam volna el anno, mostanra jobban "tolnám" mint ő.

A kis jam után odahívjuk anyát is, és akkor valami régi slágert feldolgozunk rögtönözve. Vagyis folytatódik a jam csak már lehet rá énekelni. Anya énekel.

Este öcsémmel megnézek valami filmet, néha rá lehet venni apát, hogy csatlakozzon ő is és, akkor mi fiúk filmezünk. A csajok meg tévéznek. Vagy éppen valami kötelező olvasmány fölött ülnek ketten. (Szegény anya harmadjára olvassa el ugyanazokat a kötelezőket. - Általánosban mindannyiunknak segített a kötelező olvasmányban.)

Másnap nagyjából ugyanígy megy, azzal a különbséggel, hogy anyum most többet főz, mert öcsém visz magával vacsorát. Na és persze se öcsém, se én nem alszunk már ott este. Most kivételesen mind2-en Vámosgyörkön szálltunk le. Én is vonattal mentem fel Budapestre. Öcsém pedig Miskolcra.

Jövőre már ő is ide jön :)

Szuper évek lesznek :)

A keletibe érve átvágtam a tömegen. Lementem a metró alagútba. Konstatáltam, hogy éppen most ment el az előző és mivel hétvége van csak ötperc múlva jön a következő. Na meg ráadásul úgyis átkéne szállnom. Az Urániánál lévő Tesco Expresszbe mentem először. Az üzletben felhívtam nagybátyót, hogy vigyek-e neki is sört. Ő megköszönte, hogy érdeklődtem az igényei felől és kért is két dobozzal, és említette, hogy jó lenne, ha csatlakoznék hozzájuk a BimBamban. Éppen sörözött azzal a kollégájával, aki korábban metrót vezetni tanította.

A BimBam vagyis 57-es számú italbolt a.k.a. kocsma az Akácfa utcában van. Ismeretlen mennyiségű sör elfogyasztása után mindhárman részegen igyekeztünk haza. Én csellóval a hátamon, ők egymást átkarolva. Én még tudtam egyenesen menni, ők már csak együtt. :D

Ismeretlen idő eltelte után nagyjából 2 után értünk haza. Nagybátyó kollégája is itt aludt. (Nem mertük elengedni egyedül haza, így ez az opció maradt.)

Másnap megfelelő hangulatban ébredtünk, majdnem mindannyian egyszerre. Csak tudnám mi a fenének éppen 8 órakor. Sebaj.

Legalább bementem előadásra. Kiváncsi voltam, hogy a csoporttársak közül hányan jegyzik meg, hogy "E új frizurád van?". Várhattam is :D Mindenki leszarta. Na sebaj, majd rájönnek, hogy érdemes velem barátkozni. Talán, ha kollégista leszek jobban beilleszkedem. Otthon, a hütősörtelenítése és egy filmmegnézése volt porondon. Nagybátyóval közösen tettük mindezt. Háromkor kerültem ágyba. Nincs a héten ZH. Ez tök jó.

Kedden (vagyis ma, igen ez már MA) délben ébredtem. Korábban is felvoltam már, csak valami folytán visszaaludtam. Kell valami új ébresztő!

Nem mentem be egyetemre. Helyette pótoltam az elmaradt szoftverlabor házi feladataimat. Tanulmányoztam őket. Ezzel órák teltek el.

Most órák óta ezt írom. Megérte leírnom. Nincs rossz érzésem ezután, hogy nem tettem meg. :)
Hogy mi jön most?

Még én sem tudom. Holnap nincs tanítás, de cselló órám lesz bár sajnos megint nem gyakoroltam. Talán holnap reggel...

Meg lett az analízis ZH-m. ^^
De újra írom! Tudok jobbat is írni :)

Szóval: mi áll előttem?

Még szoftverlabor házi, javító zh-ra készülés, bsz zh-ra készülés, nagy házi programozásból, mikmak pót zh, bev. mat. zh, bev. fiz. zh, bev. fiz. pót zh, digit házi feladat, társas lény beadandó. Ezek még szorgalmi időszak végéig...

Sikerülnie kell!

Most elvonulok, majd jelentkezem!