Egyik ismerős csajszi (akit egyébként egy iskolányi fiú akart volna... khm-khm, na hát afféle férfiszemet gyönyörködtető látvány) facebookon a ki vagy az osztályból alkalmazással, azt kapta eredményül, hogy nagy seggü. És odaírta, hogy "csak neked", amit ugye nyilván nem nekem hanem a barátjának szánt. :D
De ki nem sz*rja le... én is láttam. Kommentáltam (mivel kötekedős kedvem van!).

"nagy kofferba jó pakolni!"... - A barátja reagált, hogy ezt nem merte írni. - Én reagáltam, hogy "ne légy pamacsfarok! merj!".

Nem is értem, ezek hogy törnek néha elő belőlem.

Aztán ráírtam a leányzóra, hogy "viccen kívül: tényleg jó segged van, csak egy baj van... hogy ilyen alkalmazásoktól érdeklődsz ezzel kapcsolatban".

Most pedig feljött emesen az ajándékozás téma. Ezt a dolgot általában az emberek szülinaphoz, névnaphoz, nőnaphoz, anyáknapjához, évfordulóhoz, de legfőképpen a karácsonyhoz kötik. Ezeket, ha érdekelne a funkciójuk nagy betűvel írnám.
Sz.v.sz. (szerény véleményem szerint) nem kell "valamilyen"nap ahhoz, hogy valakinek megmutasd, hogy te szereted. Sőt... ajándék sem igazán fontos. Természetesen öröm adni és öröm kapni, de abba is érdemes belegondolni, hogy két ember egymásiránt sosem érez ugyanúgy. Sosem fog megegyezni a szeretet "mértéke", mert igen van neki mértéke: ez nem csak egy bináris dolog, hogy "szeretlek téged, téged pedig nem", "te kapsz csokit cukrot, te pedig lófaszt kapsz". Íly módon kialakulhat sok helyzetben, hogy te ugyan adtál ajándékot, de ugyanezzel kínos helyzetbe hoztad a másikat, mert nem készült viszonzással. Ilyenkor önkéntelenül is kiül ám az arcra a "meglepődés", amit nyilván utána rögtön tagad a "megbántott" fél (mert bizony azért meg tud bántódni az, aki reménykedik a viszonzásban).

Szóval mikor jön a karácsony én általában hazagubózom és addig nem bújok elő még vége nincs ennek az ünnepnek, hogy ez az idő otthon azért mégis mivel és hogyan telik... arról majd mikor aktuális lesz.

Mikor elkezdtem a bejegyzést, akkor kavarogtak ezek a gondolatok a fejemben és asszociáltam a vallásra: na mondom úgysem írtam még le, hogy hogyan állok én a hit fogalmával, mit jelent számomra a hinni szó és mit a vallás, és hogy tartom-e értelmét az egyházak mai formájának, meg hogy vajh úgy gondolom-e, hogy már rég idejét múlt dolog és nincs Isten. (DE!)(DE=Igen/naná/aha/persze/simán/jóhogy/alap/egyértelmű "viccesen")

De (ez már tényleg de vagyis de, de ez most mégis De) végül elszállt a kötekedős kedv úgyhogy mégsem mondom most el a véleményem ezekről a dolgokról. Viszont, ha megtörténik, akkor a pápa egy ideig haragudni fog rám. (Jajj én szegény!)

Egyébként tudtad napló (hallod? megint hozzádszóltam, mint a múltkor!), hogy nincs olyan, hogy deviszont tehát, ha mégis használnám akkor nagyon, de nagyon messzire mennék, mert ez egy magyartalan szóösszetétel, de csak mert ugyanazt jelenti a de és a viszont is. Nah nem nyelvészkedem.

'Cakát!