Kiderült később mire fel.
"Hogy legyen energiád mosogatni..." - mondta az öreg félórával később.
Az szokásos "Tényleg?" fejemmel ránéztem, majd legbelül hozzátettem a "Fasza!" szokásos életérzésemet. Közöltem vele, hogy most fáradt vagyok és korán is kell kelnem szóval későbbre marad a mosogatás. Azt a csalódott arcot és az azt követő szokatlan letargiát, amit az öreg ezután produkált nem kívánom senki hozzámhasonló értékrendszerű és érzelemvilágú embernek. Nem volt szívem otthagyni a mosatlant ezekután. Amíg volt melegvíz mostam a sok zsíros tányért meg poharat. Az evőeszközökre nem maradt már se az iméntiből sem az időmből. (Ami már akkor sem volt erre mikor nekikezdtem.)
Éjfélkor kerültem az ágyamba, illetve hát talán 5-6 perccel még előtte. Beállítottam 4:30-ra az órát. (Amibe bele volt így kalkulálva a félórás forgolódás és az egy óra munkaképtelenségi időszak, így 4:30 reális, ha 6:00-tól már igénybe akartam venni az agyamat tanulási célzattal.)
Nem tudnám elmondani az álmot pontosan amiből ébredtem. Egy női arcot láttam utoljára és utána kinyitottam a szememet a sötét valóságba. Még én voltam s nem a zombi ami 4:30 kor majd másnapos embereket meghazudtoló mozdulatsorral kutatja "azt a qva ébresztőt". Rápillantottam az általam eldugott telefonra: 3:40 visszafordultam a falfelé a "van még 40 percem szundítani" érzéssel álomba merültem.
Arra ébredtem, hogy nagybátyó lehuppan a szgép elé (ami történetesen éppen az ágy mellett van). Megláttam őt mondom magamba "mit keres itt ilyen korán?" aztán mikor már képes voltam jobban kinyitni a szememet láttam, hogy világos van. A telefonom után kaptam... (ami túlságosan könnyen elérhető pozicióban volt.) 9:00.
"Na bazmeg!" - mondtam igényesen és elvágódtam az ágyon. A fejem huppant a puha párnán mégis keménynek éreztem ebben a pillanatban. A fejemet és a párnát is. Kivételesen az első gondolatom nem a kávé volt hanem, hogy hogy a csipába nyomtam ki az ébresztőt úgyhogy nem tudok róla... Szentségeltem egy ideig. Végül kávé és keksz reggeli és az azt követő zuhany helyretett annyira, hogy bementem előadásra. Ismét olyanról szólt amiről már hallottam, de azért végighallgattam az előadót.
A szoftverlaborról katalógus után eljöttem. Itthon még beszélgettem nagybátyóval, aztán e-maileket olvasgattam, közben hallgattam, hogy nagybátyó gyakorol. Rég nem hallottam hegedülni. Mutatott Bachot és Vivaldit. Ugyan nem mondtam neki, de gondoltam: "Mennyivel jobb mint az a srác, aki hegedül nap mint nap a Ferenc körúti aluljáróban."
Mikor elment neki kezdtem ennek, ha ezzel végzek vagy mikmakozok vagy programozok. Ha választanom kéne szívem szerint az utóbbit, eszem szerint az előbbit választom. Ha túl nagy lesz a vita: szerintem zenét hallgatok és gondolkodom... ha nagyon írhatnékom lesz akkor pedig még visszatérek.
Rájöttem, hogy pocsékul cimkézem, úgyhogy visszamenőleg kiveszem az összeset.
