A legutálatosabb dolog.
Ha valaki kérdezné mire asszociálok a bejegyzés címéből akkor valószínűleg az utóbbi mondat lenne a válaszom. Jól megy pedig, de csak akkor, ha ott van a drukk, hogy holnap bizony vizsga. Most is ezt a drukkot használom a tanulnivaló összegzésére...
Egész eddigi tanulmányaim során ezt csináltam. Undorító. Sose tanultam meg tanulni. Ha próbálkoztam vele mindig máson járt a fejem és fel kellett adnom.
Most bedrogozva - kávé+magneb6+vas+c keverék dolgozik bennem - mint valami debil pattogok a fotelban és kódokat lapozgatok. Nagyjából fél óráig bírom ezt csinálni. Utána rögtön mással foglalkozom. Általában az marad meg a fejemben a leginkább, amit le is írok kézzel. Erre korábban is rájöttem: középiskolában úgy készültem, hogy puskát írtam. De ezt is mindig csak az utolsó pillanatban. Az érettségimre is kb így készültem. Az előző vizsga miatt 5 a4-es lap mindkét oldalát teleírtam és a vizsga előtti pillanatokban is azt nézegettem izgulva. Pedig amit leírtam az benne marad a fejemben. És ha rögtön utána morfondíroztam is fölötte egy sort akkor meg is értettem. Szóval igazából csak arra jó, hogy vizsga előtt a saját magam által írottakat nézegetem, hogy jól összekuszáljam előtte a fejemben található információkat, hogy a dolgozat első negyedórájában tényleg ne csináljak mást mint egyre vörösödő fejjel üljek a papír fölött. Ennél nagyobb baromságot nem is tehetnék. De ez is csak ismét egy olyan dolog, amiről tudom, hogy problémát jelent, de mégsem vagyok képes változtatni rajta. Egyszerűen izgulok.
Az izgulásról mindig eszembe jutnak a növendék hangversenyek, népdalversenyek vagy a vonósverseny élményei. Ezeken több órát töltöttem izgulással, mint előtte összesen a készüléssel. Rekord gyorsasággal tanultam meg a darabokat is, a dalokat is. Később suliban a verseket (de csak amiket igazán szerettem).
Viszont tudom azt, hogy ezzel a dologgal nem lehet sokáig felsőoktatásban maradni. Itt tényleg tanulni kéne. Mégis mindig sokkal szívesebben nézek utána olyan dolgoknak, amik abból a tantárgyból csak engem izgatnak, de alapvetően nincs szükség rá a vizsgán.
Tudok tanulni és nem tudok tanulni. Képes vagyok jól tanulni, DE nem akarok tanulni. Vagy csak nem azt, amit most tanulok. De hát mindig ez van. Azt hiszem: "De jó lesz!". Aztán kiderül hogy nem.
Még mindig érvényes, amit legutóbb írtam: "Aki csalódni akar az életében az mindig csalódni fog." - Nem tudom miért akarok csalódni. Tudom, hogy szenzációs dolgokat tudnék csinálni, DE azt is, hogy mindegyikhez vezető út szopással van kikövezve.
Talán nagyon elbaszok most dolgokat, mint ahogy eddig tettem és ezután fogom. Balfasz vagyok nincs mese.
Most viszont vissza a tanuláshoz aztán a semmittevéshez aztán megint vissza a tanuláshoz és így tovább. Még 9 és fél órán keresztül ezt fogom csinálni...
DE JÓ LESZ!
