Ő nem az akitől fél a prédája.
Azt a szerencsétlen hétszentségit neki.
Átugrottam a lány szobájához. Bekopogtam és bocsánatot kértem. Ahogy sejtettem nem tudta mire vélni de elmagyaráztam. És kiderült, hogy valóban mit is mondtam neki...
A szívem úgy kalapált, mint még soha és a hangom is meg meg remegett. SZERENCSÉTLEN BAROM!
Ejh ezt még gyakorolni kell.
De ismét kedves volt a lány és szemüvegben még szebb, mint nélküle...
