Negyed 11-kor lefeküdtem. Fránya fáradtság.
Fél 9 körül keltem ki az ágyból. Gondoltam ezen a hétfőn bemegyek minden előadásra. Zuhany, kávé, reggeli. Mindez időhuzással: facebook. Addiktív szar ez is...
Elkéstem. Mikor olvastam akkor voltam 17 órás késésben. De valójában legalább 2 hónapos késésben vagyok. (Rángat ez a hülye busz.)
Most is késésben vagyok. Mindig. Ha lúd legyen kövér: 150-essel. Mi az a 150-es? Sokan úgy hívják, hogy a horrorjárat vagy épp az 1 óra szundi. Én úgy hívom, hogy túrajárat: felmegy a hegyre. Egy rövid időre kimegy Budapest közigazgatási határán kívülre is. Este csodálatos kilátás nyílik a büdös városra a hegytetőről...
Ugyan mi van ma velem?
Az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy mégis ezzel a busszal jövök. Ódzkodtam egy picit még a felszállás közben is... Késésben vagyok. Jared ordít helyettem is. Ismét BP-n vagyok. Most üdvözölt a tábla. Láttam egy táblát. Biztos kevesen figyelik meg. Ha látná mindenki, biztos jelnek venné! Vagy csak ezzel próbálom nyugtatni magamat, hogy mégsem vagyok zakkant. (Inkább arról írjál már miért vagy késésben, az sokkal jobb... és úgyis az foglalkoztat...)
"Hittérítő út, Budafok-Vincellér út következik."
Bassza meg akkor is haladok sorba! Tábla: A tábla egy egyszerű reklámtábla... És talán ennyi közjátékkal már nem is jelent annyit. Lényeg, a lényeg: a táblán a reklámfelirat eleve ferdén áll. Hogy felidegesítse azt, aki nézi és elfordítsa a fejét: hogy ugyan milyen kibaszott mosópor lett megint akciós... Az élet nem hagyta, hogy egyenetlen legyen. Egyenesbe billentette. A tábla le volt szakadva két ponton. És úgy állt be a két tartóoszlopon, hogy a reklám pont vízszintesen álljon. (Baszd meg a tábládat!)
Jól vanna! (Most eszembe jutott az, aki w-vel írja ezt egybe... hogy haraptam mindig miatta. És miért egy szemérem ajak jut ezután eszembe? Talán tényleg minden férfi szexmániás.) Már megint általánosítasz te barom!
Késésben vagyok...
Pedig gondoltam és álmodtam is a napokban vele. Elképzeltem miket mondanék. Olyan duma volt, hogy inkább magamba fojtottam. Az még nem én vagyok. Túl instabil a jellemem még ahhoz. Vagy csak ezzel nyugtatom magamat. (Mindig ezt csinálod bazmeg!)
Mindenki kikerül. Egy bácsi elgondolkodott, hogy vajon a körülöttem díszelgő három helyre üljön-e. A vén kujon biztos úgy állt ahogy soha: nem tudta eldönteni fiú vagyok-e vagy lány. Ha eldöntötte volna, hogy lány vagyok akkor a vén pedomedve biztos egész úton azt leste volna, hogy mit körmöl az a szerencsétlen és, hogy mennyivel nagyobb a hasa, mint a melle.
Ha pedig eldönti, hogy fiú vagyok valószínűleg csak azt bámulta volna, hogy mi a faszt ír ez a hülye.
Rángat ez a francos busz.
Nagyokat sóhajtozom. Az embereket figyelem. Mosolyogni kéne rájuk, mint mindig. Most valahogy még sincs hozzá hangulatom. Pedig milyen sokra jó egy mosoly. Van, aki túl sok jelentőséget tulajdonít a mosolynak van, aki túl keveset. Ha rámosolyogsz valakire a valakiben valószínűleg két dolog fordul meg: "Mit mosolyog ez a debil?" vagy nem gondol semmit és önkéntelenül visszamosolyog aztán "Most tényleg én is rámosolyogtam? Miért?". A harmadik nem fordul elő. Velem nem. Türelmetlen vagyok lehet. (Meg még ráadásul idióta is!) Két öreg hölgy mosolyogva pletykál. Egy döntésképtelen öreg úr ugrott le az ajtó elé. A pedomedve utána. A Bocskain rángatózik velem a busz. Azt hiszem sóhajtozva sétálni fogok.
Ugyan mi van ma velem?
