Nocsak! Csak kérni kellett?
FRÁSZT! Jött az magától. Egy ekkora állatnál, mint én már csodálkozni sem kell.
Havonta jön egy rózsaszín köd:
Elbódít, élettel tölti az álmokat... Megcsonkít, képen vág és... ennyi!
A földre huppansz: ismét jön a szürke-maszk az egész világra, mindenki mosolyog csak te lépsz komoran, unottan, felborzoltan.
Miért hiszem, hogy ez is csak olyan ábránd, mint a többi?
Mert belőlem azóta sem lett még férfi...
(Vajon az is nyavalyogna, mint mi?)
