Van egy lány
februárban ismertem meg
legjobb barátom és szobatársam barátjaként jelent meg akkor
belibbent az ajtónkon passzos bőr naciban
nagyon jól nézett ki
aztán megszólalt
beszélgetett Lucsival
mármint kicsi ribanccal
szóval legjobb barátommal és szobatársammal
épp érdekes helyzetben talált
nem szokásom gyakran gyakorolni a kollégiumban
de akkor éppen gyakoroltam
és úgy jelent meg
képzelheted, hogy meglepődött a lány
hát én ugye előtte nem voltam ott szóval
biztos felvonta a szemét és fejben közbe súgta magának,
hogy "ilyen még nem volt"
szóval beszélgetett Lucsival
én közben abbahagytam a gyakorlást
Akkor jött az a pillanat... (hogy most elmegyek pisilni)
szóval
akkor jött az a pillanat, hogy első látásra belezúgtam a lányba
felálltam a csellómtól
leültem Lucsi ágyára
és megismertem a lányt
mindezt persze Lucsi jelenlétében
de ő is aktív részese volt a beszélgetésnek
kiderült, hogy vannak gondjai a lánynak
nem kis családi problémákról beszélt
érdekelt a dolog szívesen hallgattam
vicces volt nézni mikor döbbent rá, hogy mégis milyen ember vagyok
valamiért ő is megkedvelt
de bizonyosan nem zúgott belém (ellenkezőleg ugye én)
főleg mivel szokás szerint fájt valaki után a szíve
mutatott nekem zenéket, amik nekem akkor tájt különösen tetszettek
iszogattunk is
és kávét is főztem, mert kiderült, hogy szereti
sokan vannak
bár lehet, hogy ez már nem is ugyan az az alkalom
na mind1
volt egy este
talán ugyanaz az este
éppen szerda (hát mi más?)
ilyenkor nagy bulik vannak a kollégiumban
mi is levonultunk
egyik pillanatról a másikra a lány eltűnt
pedig épp kértem ki neki egy maci fröccsöt
utána rohantunk Lucsival
és kezemben a fröccsel, hogy megnézzük merre lett
a szobájától nem messze már lehetett hallani a metált
és mikor az ajtóba értünk láttuk a sötétet
bennt csak monitorfény
és egy keservesen síró leány
próbáltuk vigasztalni
kérdeztük mi bántja
a kezébe nyomtam a macit
szipogott, majd szívta azt pocsék fröccsöt
kicsit megnyugodott
Lucsi hátulról átkarolta és mellé huppant az ágyra
én a földön gugolva néztem rá
mint aki szívesen tenné ugyanezt
de hát ekkor még nem tehettem
(és most sem tehetem)
elzavart minket a lány
mondta, hogy hagyjuk magára
mikor legközelebb találkoztunk istentelenül nárcisztikus részeg állat voltam
nagyszemekkel furcsán nézett rám
mint aki undorodik tőlem
mert úgy is tett akkor
tudva a családi problémáiról, ez érthető is volt
de csak másnap
mikor mitad isten
éppen egy buszon utaztunk
egymás mellett
és újra beszélgettünk
hát én így ismertem meg a Birodalmi Macskát
és azóta se bánom ezt a tényt
aztán telt múlt az idő
és barátok lettünk
már azt is tudom milyen a vállán sírni
és ő tudja milyen jó e medvét ölelni
(az az engem ugye)
a kezdeti fellángolás
avagy, hogy belezúgtam ő belé
elmúlt
vagy legalábbis elment lappangani
(kitudja?)
ezt el is mondtam neki
ő örült ennek, mert ahogy ő mondta
"Legalább nem áll semmi a barátságunk útjába."
tudtuk mikor ő azt mondja szeretlek nem úgy szeret, ahogy én szeretném azóta is, hogy szeressenek
és mondtam szeretlek, ahogy barátot szokás és öleltem vagy arcon csókoltam mikor tehettem
aztán sokszor gondoltam rá
voltak hullámvölgyek
volt, hogy megharagudott rám aztán nem találkoztunk
volt, hogy egyszerűen magamba zárkóztam és én sem kívántam senki társaságát
még az övét sem
de mikor elment innen
mikor azt hittem nem búcsúzik el
mentem hozzá, hogy lássam őt még
fáradtan ugyan, de annál lelkesebben
beszéltünk ismét
aztán egyszer csak elváltak útjaink
végül a Tokajba tartó vonaton láttam legközelebb
kivirulva, boldogan, lelken, sugárzó arccal jött a fülkébe
ahol én a barátaival vártam rá
én is kivirultam
hát még mikor leült mellém
eltöltöttünk néhány napot
ő, a barátai és én
jól éreztük magunkat
én legalábbis jól éreztem magamat velük
jó volt minden reggel a Tisza parton ülve beszélgetni velük
és aztán egész nap járni Tokajt közösen
élvezni az életet egy hűs utcában
élni a vakvilágba napról napra
ahogy teltek múltak a napok
ő egyre csalódottabbá vált
és kezdtem én is
több okból is
ő azért, mert ismét bánattal érkezett
ismét kidobták mint elnyűtt zoknit
vagy mint lelketlennek hitt tárgyat
pedig...
sajnáltam őt ezért
és kívántam bár ne így bánnának vele
beszéltünk erről is sokat
ha ő így keresi az igazit
én nem árthatok bele
nekem barátként támogatni kell
bármit tesz
vagy tesznek vele
és fogom is
én csalódott voltam, mert tudtam hogy érez és, mert tudtam hogy nem érez
és láttam, hogy ő látja azt
én hogy érzek
csalódott voltam, mert nem történik semmi
illetve hát az történik
semmi
de amíg ő e semmitől boldog
tűröm a semmit
és ott leszek mellette a legnagyobb semmi közepén is
