Most nem teszi fel senki a kérdést: "Mi a baj?". Pedig...
Bár te biztos feltennéd, ha látnál. Csak...
Neked nem mernék rá választ adni. Most is csak ennek a papírnak mesélem el mi bánt és azt, hogy te ezt miért nem hallhatod.
Mi a baj?; inkább ki?; vagy ahogy a Zuckerberg találmány súgja: "Mi jár a fejedben?" ...
Hát sorban: az a baj, hogy ... az az inkább én vagyok maga a baj.
Miért vagyok baj? Mert újra elkövettem egy hibát (ismét gyilkos ugrott a kezembe) és bár mentegetőzhetnék, hogy "az érzéseket nem lehet irányítani" akkor is hibáztam.
Folyton hibázok... vagy csak folyvást hiszem, hogy hibázok. És mondom, írom, mert várom, hogy valaki megcáfoljon, hogy aztán még több olyat mondhassak... és ettől érzem jól magam. S talán csak azért vagyok hülye, mert ezt belátom és mások elé tárom, hogy ezzel is azt éreztessem: "rossz ember vagyok", melyre szintén a cáfolatot várom.
Hát miért is írtam le ezt? Mert úgy érzem ez az oka, hogy nem lehet több...
"Mi jár a fejedben?"
Vagy a világ lett túl unalmas, vagy csak nincs más szokatlan vagy jól tudom mi ez és akkor van magyarázat erre.
Gondolatok cikáznak a fejemben folyvást - hisz ismersz - sokan (sőt még én is) mondják: túl sokat gondolkodom. Most minden gondolatomban van valami közös...
Újra beléd szerettem Birodalmi Macska és most szeretném mondani, hogy "nem tehetek róla".
Tudom, hogy ennek nem örülsz és már barátságunk elején is mondtad; nem szeretnéd, ha ilyen gátat szabna a kapcsolatunknak. Ezért sem merem mondani és nem fogom mondani.
És azért sem, mert tudom vagy legalábbis úgy érzem, hogy nem csak ez a baj. Leírtam az imént, s tán már beszéltünk is róla, hogy milyen a természetem. Talán pont ezen természetem terméke ez a levél is (melyet talán sosem lesz merszem elküldeni).
Ha engednéd is, hogy szeresselek, ha több lehetne, mint barátság... idővel egyre nehezebben viselnél el engem és a sok-sok meggondolatlan mondatommal is folyton csak megbántanálak. Tudom paradox: bár nagyon szeretlek mégis úgy hiszem én okoznám neked a legtöbb fájdalmat.
Nem vagyok olyan, mint az eddigiek (legalábbis az elmondottak alapján). Én nem hagynálak egyedül. Kitartanék bármilyen helyzet adódna. Nem hagynám, hogy összetörj lelkileg. Mégis a legrosszabb lennék, ami történhet veled. Túlzásba viszek mindent. Bizonyosan melletted is túlzásokba esnék. A jelenlétem így nem nyugtatóvá hanem nyugtalanítóvá, idegesítővé válna. Mégis úgy érzem szükségünk van egymásra. És ezt te is így látod, hiszen ezért is vagyunk barátok.
Itt jön a pont a levélben, ahol van lehetőséged ellentmondani, vagy helyeselni, s ha ezt elküldtem esetleg megutálni. Én csak annyit tudok, hogy akarlak magam mellett, akár barátként, akár társként. Nem szeretném nélküled tölteni a hátralévő életemet.
Legyen ez a végső végszó:
Szeretlek, Gergő
utóirat: nem tudok levelet írni
