11:00 körül éreztem úgy, hogy fel kellene ébredni. De csak 12:00 körül jutottam a kávéig.
Szóval durván 3 óra telt el a napomból. (Kávé előtt még gyakorlatilag alszom)
Kávé közben megnéztem mit produkáltak tegnap a megasztárok. Utána megnéztem facebookom: ez annyit jelent, hogy qva farmville-t is megnéztem...
Miért is qva?
2 hónapja abbahagytam a WoW-ot, amellyel 3 éven keresztül napi rendszerességgel játszottam. Ez átlag 3-4 órát elvett az életemből napi szinten, ami nyilván a mostani életembe nem fér bele, hacsak nem akarom ismét kirúgatni magamat a BME-ről. A kolimpia alatt kényszerből elkezdtem farmvillezni, és hát úgy maradtam. Azóta is mindennap ránézek reggel és este. Ez talán nem olyan brutális mintha wowoznék, így csak kb fél órát szúrok el az életemből tök fölöslegesen... mármint játékra.
Sokak cseszegettek mikor WoWoztam, hogy minek csinálom. Miért nem elég nekem a sok hús-vér kapcsolatom, miért kell nekem virtuális kapcsolat is? A kapcsolatkényszer miatt játszottam a WoW-al: nyilván eleinte csak, azért mert tetszett a játékmenet, de később már csak a "barátok" miatt játszottam vele. Így nagyjából csak, akkor voltam egyedül mikor aludtam... ami valljuk be azért jóóó. Sőt még jobb volt mikor már alvás közben sem voltam egyedül. Persze ez újabb következményként hozza azt, hogy az ilyesmi kapcsolat felépítése és fenntartása már sokkal bonyolultabb, mint egy átlag "beszélgetős" kapcsolat.
Az utóbbi hogyanjáról később...
Szóval Farmville,
WoW pótlék. Nyilván akkor gyógyulok, majd meg, ha végre máshol is ér siker nem csak virtuális keretek között és ha a valós sikerek erősebbek lesznek mint a virtuálisak, akkor majd talán nem lesz már szükségem az utóbbiakra.
Nos igen, szerény véleményem szerint ezek a virtuális sikerélményt biztosító vállalkozások, azért lehetnek sikeresek, mert alapvetően az ember leginkább erre vágyik. Ki ne szeretne a legjobb lenni valamiben? Ki ne szeretne egyszerűen olyat tenni, amire a másik felfigyel?
Mind ez visszavezethető arra, hogy a jelen társadalmunk még mindig hasonlatos a középkori sémára: dicső lovag kinyírt néhány rossz arcot, és ő a hihetetlen és a csodálatos, bomlanak utána a nők, a nép tiszteli, ismeri, elfogadja sőt dicsőíti, beszélnek róla.
Nyilván középkorban, sőt talán őskorban elég volt tudni gyilkolni, de ahogy haladt az ember a korral egyre többféle tettre figyeltek fel az emberek. Mára már gyakorlatilag bármiben lehet sikeres az ember, és itt a sikerest értsük úgy, hogy híres. Amire nem figyel fel senki azt nem könyvelheted el sikernek, de adhat sikerélményt. Nyilván az utóbbi attól is függ, hogy mik a saját elvárások. És akkor innentől már kezdhetném boncolgatni az eddigieket, hogy tulajdonképpen minden relatív... de nem szeretném túlkomplikálni.
Minden életkorban mást tekintesz sikernek, de az egyszerűen elérhető sikerek sokszor elveszik a lehetőséget a nehezebben elérhető sikerek elől: vagyis alapvetően azon múlik, hogy sikeres leszel-e, hogy mennyire vagy bátor: vagyis mennyi önbizalmad van. Ha nincs önbizalmad, elvesztél. Hogyan lehet önbizalmad? Valós sikerek növelhetik az egód. (persze virtuálisak is, de ezek nem feltétlen lesznek kihatással a valóságra, a jelenlegi társadalmi értékrend szerint még (felkiáltójel MÉG) a valós siker növelhet önbizalmat, ami gyakorlatilag a túlélés alapfeltétele)
Hogy érhetsz el sikert? Küzdéssel! Milyen küzdéssel? Az általad kijelölt céltól függ! Milyen cél? Azt vagy kapsz vagy kreálsz. Relatíve ez is tőled függ! De nem tudok dönteni! -
Az élet döntések sorozata, ha nem tudsz dönteni halott vagy! (döntésnek minősül az is, hogy nem döntesz, ha eldöntöd, hogy ez a döntésed :) )
Siker, döntés, élet... mind ördögi kör. Mind tőled függ! Ha mástól függ a sikered, az már nem a te sikered, ha mástól függ a döntésed az már nem a te döntésed, ha mástól függ az életed az már nem a saját életed! Ne akard más életét élni! Éld a saját életed!
/* _-_-_-_-_ */
Hú de elrugaszkodtam megint... Szóval farmvillezek - még - de minek? :D
Mert még beteg vagyok, függő. Miért? Mert jó érzés és még nem voltam független. Ha felnövök független leszek (mily naiv :D), de én még nem nőttem fel. Még nem akarok felnőni.
/* _-_-_-_-_ */
A digit házimat csinálgattam... vagyis hát: Próbáltam! (Yoda mondaná: Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!) Most segítségre várok, illetve gépelve pihenek. Erőt gyűjtök a folytatásra. Nem tudom még mit teszek ma. Este nyilatkozom!
