Mármint itthon ülni és úgy írni :)

A vonaton nem volt több dolog, amit papírra vetettem volna. Leszállás előtt még meghallgattam a Bús szambát, amit mostanában mindennap meghallgatok. Annyira aktuális :)

Vonat előtt azt terveztem, hogy majd buszozom aztán felhívtam anyut, hogy mégsem így fog történni. Ő mondta, hogy majd elküldi aput kocsival a vonat elé. Vonatozhatnékom támadt. (Főleg mert 16:10-kor ment el az utolsó busz, szóval akár lett volna kedvem akár nem...)

Egy zuhany, egy újabb kávé, egy kis ücsörgés és egy padlófeltörlés (O.o) volt a programom a lakásban mielőtt kabátba bújtam (és tényleg bújok bele, mert nincs rajta cipzár: olyan mint egy pulcsi) és felkaptam a hangszerem. Jut eszembe:

Szerdán megdolgoztattam a hangszert is. Egy kisebb koncertet rittyentett a vonós tanszak csütörtök estére. (Éppen eltalálták a számomra legkevésbé tökéletes napot!)

19.-ként egy csellista lánnyal játszottam Haydn duettet. A szám után nem mentem vissza a közönségbe. Leültem az ajtó mellé. Csak egy szám volt utánunk. Kis kamara karácsonyi dalokkal. Rögtön karácsonyi hangulatom lett és kedvem lett volna velük zenélni. Helyette csak feltűnően pengetgettem a hangszeremet. Ezt követően vagy ez előtt megkérdezte a közelben ülő egyik hegedűtanár, hogy mióta csellózom, mert ő nem hiszi el, amit a papíron lát: hogy kilenc. Leromboltam a kételyt, közöltem, hogy az a 9 az 13 akar lenni.

Este Pista bácsi megdícsért. Ez nagy szó! Pista bácsi senkit sem dícsér meg csak úgy. Tényleg szép lehetett, amit csináltam :$

Egyszer megmutatom! :) Sőt egy igen nagy éneklést is csinálok valamikor, hogy megtudjátok pupákok: így kell ezt csinálni! Még mindig felsejlik bennem a kép, mikor TTNY napokon a karaoket nem vállaltam, hogy a lány, akit vigasztaltam vas-hétfőn odaszól: "Ne csináld már hiszen olyan jó hangod van!" - Egyszer talán képes leszek a gátlásaimat mindenki előtt levetkezni anélkül, hogy részegre innám magamat, aki türelmes meg tudhatja milyen is az. Egyelőre én is csak elképzelni tudom, és noha kissé nagyképűnek tűnhet, de szerintem: döbbenetes lesz!

Egy órával a vonat indulása előtt ott voltam a Keleti pu.-nál. A kisebb karácsonyi bazársort megnéztem az aluljáróban. Láttam egy flaskát, szemeztem vele. Aztán mikor úgy gondoltam na most megveszem, arra gondoltam, hogy azzal nyíltan vállalnám, hogy mivé lettem. Jobb azt tagadni, aztán később mikor már nem kell tagadni nem lesz mit titkolni.

Elmentem a közelben lévő - szerintem a város legjobb - kínai éttermébe és bedörgöltem egy emberes adagot. (Már meg se kottyan) Utána kicsit tovább sétálva ott egy Mister is, ahol viszonylag finom sört adnak korsóban 165 pézért. Ledöntöttem a korsó sört utána kényelmesen visszaballagtam a pályaudvarra jegyet venni. Először a nagy sort látván az automatával próbálkoztam. Az egyik meghalt, a másik pedig nem vett be papírpénzt. Elsomfordáltam a sor végére. Egy vékony, alacsony, szemüveges, mosolygós lány velem együtt nézett végig a soron. Mikor észrevettem, hogy ugyanazt csinálja, mint én odalöktem neki: "Itt alszunk!". A lány elmosolyodott majd leszegte a fejét, azzal le is vettem róla a szememet. Aztán hirtelen oldalra álltam, majd magamután kaptam a hangszerem és mint valami zászlót a földbe szúrtam, majd intettem féligmeddig meghajolva, hogy álljon nyugodtan a helyemre a sorban. A lány mentegetőzött és nyilván nem tudta mire vélni a nemes, de ugyanakkor idióta gesztust, de végül odaállt. Így hirtelen én sem tudom mire vélni. Később egy pár szót váltottam vele és a sorban gyakran hátrapillantott rám, sőőőt direkt úgy állt a sorban, hogyha jobbra néz engem lásson. Mivel nyilván ezt észleltem tennem kellett valamit. Feltűnően nem arra néztem. Mivel aztán mégis ránéztem és önkéntelenül is mosolyogtam újabb terv kellett. Eszembe jutott, hogy lassan egy hónapja elvileg szemüveges vagyok. Gyorsan elővettem és felvettem miután eljátszottam, hogy nem látom a menetrendet. Majd még látványosan meg is törülgettem. Nem érte el a kívánt hatást hát végül megszólítottam. Megkérdeztem hova utazik és titkon reméltem, hogy arra amerre én. De nem arra ment (hál'istennek). A jegyvásárlás után úgytűnt mintha azt várná, hogy arra megyek. Végül arra vitt a lábam. Jó utat kívántam neki és otthagytam. Menetközben azon gondolkodtam, hogy érdemes lett volna próbálkozni a leányzóval elvégre biztos nem azon mosolyog, hogy mennyire csúnya legény vagyok. Végül úgy döntöttem, hogy nem tetszik a lány és bár kedvesnek tűnik nem fogok újabb embert terhelni a személyemmel. Elég kínozni azokat vele, akik nap mint nap látnak, hallanak, olvasnak. (Most elképzelem a ne butáskodj már, meg jajj de hülye vagy és juj ilyeneket nem mondunk/írunk saját magunkról. Köszönöm kedvességét mindazoknak akik ezzel próbálkoznak...)

Hát ugyan lenne még mit írni, sőt kimeríthetetlen vagyok, és valóban csak akkor fogom be a számat is mikor gondolkodom (még részegen is azt csinálom - egyszer írok részegen! meglepően őszinte lesz: egy félévre megutálnak majd az emberek garantálom!) vagy éppen fáradt vagyok. Most ezutóbbi következett be. (na meg vizelni se ártana)

Innen küldök puszit neked naplóm és mindazoknak, akik beléd látnak.

Ha nem kelnék fel holnap mondjátok meg a macimnak, hogy szeretem! (És sunáznám!)