Eltaszítottad és most várod, hogy visszajöjjön mint a hinta ha ellököd, hogy ismét taszíthass rajta egyet. Nem vagy más mint gyerek, aki abban a hitben él, hogy minden kis óvodáspajtása fél tőle. Mert úgy hinti el köztük a hírt: hogy ő bizony, ő tud egyedül homokvárat építeni...

A lány - aki segített neki gödröt ásni és utána hidat építeni fölötte - értette meg egyedül az ovist, mivel mást nem is engedett közel magához. Régen még mással játszott a lány a homokozóban. Most a kisisteni szinten lévő óvodással homokozik. A főhősünk csodálja a lányt. De jaj jött az eső:
Az ovisok mind az eresz alá futottak, a lány azzal ázottfázott az eresz alatt akivel régen homokozott. Beszélgettek. A főhősünk magányosan állt csak a mozgó szájakat látta és a kopogó esőt hallotta. Az eső elverte a hidat melyet hősünk a lánnyal épített.
Mikor a lányt kérdezte mit beszélt a fiúval, a lány elmondta. Főhősünk nem hitt neki: korábban a lány megviccelte és eldugta a kedvenc lapátját, amit minden játék után ketten ástak el. A lány volt, hogy egyedül ásta el a lapátot, hősünk már bízott benne.

De biz a lány egyszer elmondta a barátnőjének hol a kedvenc lapát. Mikor legközelebb hősünk a barátnőtől kapta kézhez lapátját mérges lett. Még kevésbé tudott bízni a lányban, akivel már olyan jól összeszokott a játékban. Csúnyán nézett a barátnőre és többet nem szólt hozzá. A barátnő sírva elszaladt csak egy pufi ovis futott utána, hogy megkérdezze mi a baj.

A pufi ovis sokat találkozott ovi után is a főhős "párjával". Barátok lettek. Játszottak ovi után. Tudták, hogy az ovi réme mérges lenne a lányra ha tudna ezekről a játékokról, és akkor is ha titkolna valamit a "párja" előle, akivel az eső óta nem is játszik. A pufi ovis nem akarta hogy rémes legyen oviba menni, mert tudta ha az ovi réme ezt megtudja akkor onnantól ráveszi majd a többi ovist, hogy ne játszanak vele. Nem akart magára maradni.

Ám másnap hangosan énekelt a mászókán, hogy milyen jó is a barátjával játszani és főhősünk hallotta. Nem tudta ki a barátja a pufi ovisnak csak a fejét vakarta a lapáttal.
A lány megijedt mikor a dalt hallotta és mesélt hősünknek. A hős a lányt és a pufi fiút is lehordta ezért. A kis pufi sietett bocsánatot kérni és próbálta elhitetni vele, hogy ő nem akart erről beszélni. Hősünk megszórta a pufit homokkal. A lány megalázkodott és hősünkkel maradt. Többet nem játszott a kis pufival. A pufi szeretett volna találkozni még velük.

Most talán homokozik a rém és a lány. A pufi magányosan játszik a mászókán és nézi a két homokozó ovist.

Hát így legyen vége?

"A szerelem szolgája légy, s ne a rabszolgája!"