És most tényleg reggel! Nem Grönlandi reggel! Magyar reggel!
Ennek jegyében érdemes lenne valami magyar dolgot tennem, mittudomén csípős kolbászt mártogatni erős pistába és leküldeni egy üveg tokajit túrós csuszával.
Hát valahogy nem fog ilyen történni, de a képzet megnyugtató. Ha a felkelésem időpontját tekintenem sokkal kevésbé lennék boldog: 3:18-kor ébredtem arra, hogy borzasztó szomjas vagyok. Ismerős a dolog, - korábban is megesett már - de általában akkor ilyenkor szoktam ágyba kerülni hosszas séta után, amiben kiélveztem a félrészeg józanodás minden percét.
És, hogy miért nem boldogító ilyenkor szomjasan kelni? Nem nem a szomjas a kiábrándító ebben: az időpont! Nagyjából 4 órát ha aludtam és mégis kipihentnek tűnök, abból a szempontból, hogy már nem vagyok képes visszaaludni. Mégsem vagyok kipihent. De nem a gondolataim miatt nem tudok visszaaludni, vagy csak szeretném ezt mondani.
Az élet sem igaz. Mindenki hazudik: a látszat mindig csal!
Tessék napló: böngészd csak át újra, amit írtam. Szeretnék dolgokat, ha másképp lennének, vagy ha nem is másképp vannak akkor legalább tűnjenek úgy.
Szeretném, ha most pihegve egybe olvadhatnék az ágyneműmmel. Szeretném, ha néha nem gondolkodnék. Szeretném, ha mindenki elfogadna.
DE ne szakadjak már el megint a valóságtól! A héccázát! (Valamiért sokat mondogatom mostanában ezt, itt az ideje az internet kövébe vésni, hogy ez így van!)
Hallottam már vissza, hogy sok hülyeséget összehordok. Általában azoktól, akik nem gondolják végig. Vagy én nem gondolom végig és azért hülyeség? LÓF*SZT! Mindent végiggondolok, mindent, mindenhol, mindenkor és mindenkit megvizsgálok több szempontból. No persze csak azt és azt, aki vagy ami érdemes rá. Ha valaki nyilvánvalóan hülye nem fogom boncolgatni, hogy vajon más szempontból is hülye-e. Pedig milyen rosszul teszem: mindenki hülye valamihez és mindenki jó valamiben. És itt megint odajutunk, hogy a látszat mindig csal! Aki hülyének tűnik biztosan okos is valahol, aki okosnak tűnik biztosan hülye is valahol. Minden szarnak két oldala van. És ezek már azok a szarok, aminek nem mindkét oldala barna.
DE a jómindenségit neki már! Megint elrugaszkodom! Sipirc vissza! (Qva szádat!)
Hát legyen! Mi is történt akkor amikor éppen nem gondolkodtam?
. . .
