Kellemes csalódásokat kívánok az új évre!
Sok hülye: mindenki valami újat vár az új év elején csak mert orrbaszájba minden új. 2 hét múlva minden vissza a régi kerékvágásba. A sok újdonságból alig éli pár dolog túl ezt a két hetet. Ígéretek, fogadalmak, változások... majd holnap, de nem jó mégse akkor majd következő hónapban, á nincs kedvem inkább majd tavasszal, annyi most a teendő jó lesz az majd nyáron, olyan ménkű meleg van és végre lehet dögleni majd talán ősszel, de olyan fárasztó volt ez a nyár pihenni kell: majd télen, ja de hideg van akkor majd új év elején megfogadom... aha... persze.
No de
Kellemesen nyitottam ezt az évet is:
Pukkan három pezsgő, felcsendül a himnusz: mindenki átszellemül és énekel. Én megint valami teljesen más szólamot éneklek, mint amit Erkel papa megírt anno... sok hamis hangot hallok innen onnan - így már nehezebb a saját magam kreált szólamot tartani.
Most a himnusz után nem anyu, apu, öcsi és hugi arcának csókolásával és hátának megveregetésével folytatódott az új év első órája.
Felcsendült a Szózat is, mert valaki a folyosóról megemlítette, hogy az szokott menni mindig, ha vége van valaminek: vége volt a Himnusznak így jött a Szózat. Aztán jött székely himnusz is, meg orosz himnusz, meg internacionálé, talán még kínai himnusz is felcsendült, de erre már nem mernék megesküdni. A liftajtóban állva közöltem a lenti vonaglóbajnokságba velem igyekvő pajtásommal, hogy már nem akartam 2010-ben berúgni. Elégedetten jeleztem, hogy ez sikerrel járt, de...
Arra ébredek, hogy iszonyatosan fáj a szájpadlásom. A fejfájás nem borzasztó, de azért gyalúlja az áramköreimet rendesen. "Nem otthon vagyok" - ezt konstatáltam magamban a falon lévő 16 mell láttán. Kissé kicsavarodott pózban alhattam, mert fájtak a tagjaim. A régi ágyamon most két jó barátom örvendezik, hogy felkeltem tehát már nem fogok horkolni és tudnak aludni. Lehülyéztem őket amiért nem keltettek fel aztán a fejem ritmikus vakargatásával kiléptem a folyosóra. Nem volt vészes csatatér. Megkerestem a bögrémet. Kell valami meleg, amit elhitetek magammal, hogy kávé. Kihűlt forralt bort találtam. Visszacsoszogtam a tegnap általam beledőléssel kijelölt fekhelyhez és ráhelyeztem ülőgumóimat. Kortyolgattam a meleg italt, egy félholt hang megkérdezte, hogy mit iszom. Az ital megnevezése után csak valami hasonlót hallottam: "Te állat!"
A tegnapi éjjelen megfáradt "halottakat" összegyűjtve egymás segítségével összeraktuk az újév első néhány óráját. A nyomeltakarítás után félnapos punnyadással ünnepeltük, hogy vége van húsz tíznek és itt van húsz tizenegy.
Egy napos kihagyás után ismét egyedül sétálok a nyirkos hidegben a vonatmegállóhely felé. Igazán ideális ez a néhány perc, hogy összeszedje az ember a gondolatait. Az elmúlt két napot összefoglaltam a fejemben és a "szép emlékek" címkével láttam el, közben mosolyogtam, de az utóbbi időben sokat szenvedett ajkamat csípte a nyirkos, hideg szellő így inkább ismét a szám elé kaptam a kabátom gallérját.
Tudod az a baj napló, hogy én téged minden időkben csak kínozni foglak. Olyan dolgokról hallasz csak, amik vagy annyira rosszak, hogy el kéne felejtenem mégis a későbbi tanulság miatt érdemes megtartanom, vagy nem annyira jók, hogy azt mondjam "ezt sose felejtem el".
Az idei szilveszterre elmondhatom ezt, ez volt az első, amit barátokkal töltöttem. Mert már vannak barátaim. Remélem nem múlik el hamar.
Most aludnom kéne: 04:00 zzz 12:00 \ö/ [ö] /ö\ .ö> 04:00 véget kéne szakítani neki.
