Itthon ülök. Nem otthon.
Nos igen ez két különböző dolog. Az itthon mindig az a haza ahol vagyok, azt ott pedig a másik ahol éppen nem. Jogos a kérdés: "Tulajdonképpen hol vagy?"
A hazámban. A házunkban. A helyemen.
Olyan helyet tekint az ember otthonnak (s talán furcsa ezekután alkalmazni ilyenformában a szót), ahol azok élnek, akiket nagyon jól ismer, akik őt nagyon jól ismerik, akiket szeretsz és akik szeretnek. Ha általánosan akarnám, hogy elüljön ez a gondolat: akkor nem is muszáj többesszám.
Mindenkinek kell szeretet, mert mindenkinek kell haza.
De mi a fasznak írtam ezt le? (Főleg, hogy az utolsó nem is igaz.)
Itthon vagyok: kész, pont.
...
Minden napra jut egy vita. Ezt akár az előző bejegyzésbe is írhattam volna.
Nem jó ellenérzésekkel vitázni. De úgysem jó, ha nincsenek ellenérzéseid. (Mi van?)
Szeretteiddel nem jó vitázni, elvégre nehéz velük vitázni. Bármennyire akarunk egyenlőséget a felek közt egy vitában, ez családon belül valószínűleg nem működik. A családban van egy fajta hierarchia: a szülőknek igaza van, amit tesznek az példaértékű. (Ha nem akkor valami el van baszva.)
Pont ezért kétséges a szülő igazának ellentmondani, megcáfolni a kijelentéseit vagy csak egyszerűen tükröt mutatni neki.
Vajon mit jelent, ha el jön az az idő amikor már ezeket megteszed? Vajon jó, ha megpróbálsz szembeszegülni olyannak, amit igazságtalannak érzel? Akkor is, ha tudod, hogy szeret és érzed, hogy szereted?
Hogy jó vagy rossz azt én sem tudom. (De miért érdekel ez állandóan? Még mindig mások visszajelzései alapján próbálom magamat megtalálni. Idióta!)
Annyi bizonyos, hogy nem célszerű mindig szembeszállni. Néha jó tűrni. De nem vég nélkül!
...(ezzel próbálom szolidan jelezni, hogy qvára más jön, mint ami eddig volt :)
Nem leszek többé mártír! Nem akarok pótlék lenni, nem akarok eszköz lenni, nem akarok utolsó esély lenni, nem akarok átmenet lenni, nem akarok elveszni.
...
Mindent túl bonyolítok. Minden bonyolult, amit perceken belül képtelen vagyok megoldani. Ha valamit képes vagyok megoldani, akkor is ülök rajta még, hogy ne legyek képes. Más sem lesz képes. Másra is kihat, hogy mindent bonyolítok. Bonyolulttá teszem a környezetem életét.
Bonyolult megérteni. Bonyolult elérni. Bonyolult nekem hinni. Bonyolult bennem bízni. Bonyolult vagyok. Olyan jó lenne azt mondani, hogy te is bonyolult vagy. Olyan jó lenne, ha ez nem úgy hangozna mintha nekem egyszerű lennél. De úgy hangzik. Látod? Bonyolult. Te is az vagy.
...
Állandóan azon sírunk, hogy nem egyszerű. Én is állandóan azon sírok, hogy nem egyszerű. De milyen szar lenne, ha egyszerű lenne...
...
Folyton nyávog! KUSS!
