Közel 2 hete egy büdös betűt nem írtam ide. Kellett az utóbbi után egy kis hatásszünet.
Az utolsó nem belső világi történésemben kiviharzottam a hangszeremmel az ajtón. Kissé nehéz felidézni, hogy aznap ugyan mik történtek még. S az is vicces, hogy van ám olyan emlékem, ami még az előtt történt és bizony nem írtam le. Pedig ... hát ha nem is vicces - vagyis nem teljesen -, de emlékezetesnek mindenképp emlékezetes:
Villamos, vőfély, mókuskák és telefonfülke. No és persze csiga.
Igazi boszorkány a metál lady... igazából minden férfi beleszeret egy kicsit. És kérem még ő mondta, hogy nem szeretnivaló...
A vőfély és az alma végül elcsitult, s a villamos is elrobogott.
Aztán a másik is a leányzóval. És itt elfoszlik az emlékkép.
(Ne tessék megijedni nem ilyen foszlányos az emlékkép csak szimplán nincs kedvem kibontani.)
És utána...
áh bassza meg miért nem írtam le mindent?
Maradjunk a mostani történéseknél, a többi vagy feledésbe vész vagy sokat kell innom, hogy elkezdjem mesélni... (Most, hogy gondolkodom rajta, azért kezdenek előjönni az emlékek.)
Szóval:
