Ha nem tudnám milyen szín a sárga,
mintha árván állnék lányként egy táncosbálba'.
(Tudjátok mi az ember legnagyobb sara?
A végeláthatatlan, gyarló akarata.)
Halvány lila fingom sincsen miért írom ezeket,
talán olyan mint egy lámpabura iránt érzett szeretet.
(Erőltetett és szar az egész ahogy van,
mégis folyton ezt hallom az agyamban.)
Ha nem tudnám milyen színű a zöld,
olyan lenne nekem a fű, mint a föld.
Egyetlen színt akarok most látni,
rózsaszín ködben álldogálni.
(Halovány szürkés köd jut csak nekem,
és ezt is csak mozdulatlan élvezhetem.)
Ha nem látnám a kék eget soha,
az lenne csak az elbaszott csoda.
Örülnétek neki, mint majom a farkának,
de sírnátok, ha látnátok aszott pofámat.
(Lélektelen, füstös barnás testem
fekete bogarak rágnák, elestem.)
Vétkeitek súlya örökre elveszne,
egyetlen csúfos sebhely lenne.
Van még kiút, hisz semmi sincs elveszve,
habár öregapám már sosem megy a kertbe.
(Mondjuk most is ott van, s ibolyát szagol
van halvány lila fingja, csak vakon.)
A sárgásbarna pezsgés már nem csúsz torkunkon
bár jó lett volna, de majd az ibolyát meglocsolom.
(Vicces, hogy a nagymamám pont Ibolya
kedves, és rendes, csak sok benne a rigolya.)
Láttam csillanni a szemét, s mosolyogtam rája
még mindig rohadt mocskos a kabátom szára.
Ez most hogy jött ide, a tököm se tudja.
Egyetlen vigaszom értetlen életem súlya.
(Ne hidd, hogy így nyávogok te mafla
egyszerűen az összes sor el van itt baszva.)
Szeretem ezt írni, mert zsong ott legbelül
azt hiszem így majd a féltés elkerül.
(Nem vagyok őszinte, mert hazudni könnyű
bár mindent magyarázni már nem oly egyszerű.)
"Vajon hazudott az előbb?"
A kérdés jogos, ne tagadd!
(Fogjad csak röhögve a valagad.
Legalább akkor nem árad majd belőle a salak.)
"Azta qva!" mondtam én is erre
"ez hihetetlen"... idióta medve!
(Egyél finom lilakáposztát sokat,
majd onthatod a halvány fingokat.)
Most már aztán elég te nekrofil!
Ezt az idiótát most tényleg... nézd! Miket ír ez össze?
Isten barma! (Azt hiszed van olyan te mafla?)
(Fogj egy villa nyelet és vágj vele keresztül pár szemet!)
Remélem rizsre gondolsz te fattyú, morbid, gonosz, eszement!
Ennyi volt! Még mielőtt messzire megyek!
(Úgysem leszek ott, hogy fogjam a kezed!)
