Leszarom. Nem mondom meg.

Lássuk mi lesz. Megint fáradtan ültem neki az előhűtött söröknek. 2-n vagyok túl még 2 van talán annyinál megállok és alszom egy hatalmasat. Most is azt kéne.

Vajon szeretnem kéne titeket? Nézni jó... mosolyogni jó... elhinni, hogy én is? -Nem megy!

Vagy fölötte, vagy alatta. Sosem érzem, hogy közületek való lennék. Vajon jó ez így? Leszarom.

Nekem jó. Titeket nem érdekel, se én, se az, hogy hogy érzek vagy élek.

Kihasználtok, hát én is titeket.

Vajon lesz olyan kapcsolatom, ami nem csak kihasználásra épül?

Kötve hiszem... Gondold végig, kinek miért örülsz. Miért van szükséged rá? A szüleidről el tudod mondani, hogy képtelen lennél szavakba önteni miért fontos neked, de ha arról lenne szó milliókon verekednéd magad keresztül csak, hogy tehess értük, hogy legyenek, hogy maradjanak... neked. Hogyisvanez?

Neked!

Nem másnak.

Önzőek vagytok. Én is. - Önzőek vagyunk.

És miért akarom ezt is lecsupaszítani jó és rosszra?

Hol vagy te szemét? Most mikor a te nagy pofád kéne... (Mi van?)

Szájalj! (Haggyál!)

Esélytelen, beszélj! Alkoss véleményt! Ne csak én szidjam a népet! (Hagyj békén!)

(Nincs kedvem! SEMMIHEZ! SENKIHEZ!)

De én tudom, hogy lenne... :)

(...hiába, nézzünk már tükörbe öregem. Nem változunk...)

Türelmetlen vagy.

(Csak fáradt, te pedig idióta!)